Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)
A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)
tiszazugitól eltérő szerkezetű paraszti gazdaságok alakultak ki, amelyek eredményesebben, gazdálkodhattak, kereskedhettek. Az Alföldön, de a Dunántúlon is számtalan példát találunk arra (Csongrád, Csanád, Baranya, Fehér megyék, Kisalföld), hogy a korszerű mezőgazdaságot birtokaikon módszerként alkalmazó uradalmak, hatva a paraszti gazdaságokra is, fellendítették és eredményessé tették a kistechnikát, gazdálkodást is. Ez a tiszazugi nemesi és úri birtokosok esetében sohasem következett be. A XVIII. század végén a Steösselek. mint legnagyobb birtokosok próbálkoznak meg Kürt és Ug határában korszerűbb majorsági gazdálkodás kialakításával. 1787-ben kelt instrukciójuk a kor színvonalán áll, például a juhászatban új nyugati fajtákkal, a tehenészetben svájcer fajták beállításával, a gabonatermesztésben a vetésforgók kialakításával, illetve takarmánytermesztéssel kísérleteznek. Tudjuk azonban, hogy ezeket az instrukciókat gazdatisztjeik a valóságban soha nem hajtották végre tőkehiány miatt. Nem sokkal ezután pedig az egész Steössel birtok az örökösök kezén darabokra szakadva minden további ilyen próbálkozást lehetetlenné tesz. А ХIX. . század elején a Podmaniczkyak tiszaföldvári birtokán különítenek el majorsági földeket, de a század közepére ez a próbálkozás is megfeneklik. Más birtokosoknál a korszerűbb gazdálkodás elvei meg sem jelennek, ha majorsági földet ki is szakítanak, az a leghagyományosabb jobbágyi technikával kerül megmunkálásra. A birtokosok jövedelmének parasztokét meghaladó nagysága abból adódik, hogy a folyókanyarulatokban lévő legjobb földeket különítik el a maguk számára (például Inoka határában Csámpa puszta» Nagyrév határában Külső- és Belső-Sáp). А ХIX. század .második felére a történeti birtokos családok földjei részben felaprózódnak, részben bérlők kezére kerülnek, s ez tovább csökkenti a komolyabb gazdaságok kialakításának eshetőséget is. A tiszaföldvári Kövér János tud csak a század végén korszerű tehenészetet, sertéstenyészetet kialakítani a bérlők közül, illetve a XX. században a cibakházi Swáb birtok, s a Tiszazugba; is benyúló Bagi major gazdálkodik eredményesen szántóföldjein. S chweiger Lajos borkereskedő a XX. században szőlőtelepítésével ér el Tiszjakür« tön jobb eredményeket, a történeti birtokosok közül jóformán а Steőssel örökös Bolza család közelíti csak meg a kor színvonalát. Jellemzőnek tartjuk, hogy a Tiszazug legnagyobb szántóterületével (2580 kh) rendelkező Aímássy-féle szelevényi uradalomnak a gép- és eszközállománya milyen szegényes (1895-ben: 2 lokomobil, 1 járgány, 2 eséplőszekrény, 6 vetőgép, 4 rosta, 91 eke, 2 szecskavágó, 13 borona, 12 henger, 48 igás 95
