Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

A gazdálkodás. A gazdálkodás feltételei. Az ártéri gazdálkodás. A vízszabályozások. A parcellázások. A szőlőtelepítés jelentősége. A legújabb szerkezetváltozás 2. Mint említettük, a Tiszazug szigetszerű elkülönülésének egyik oka az volt, hogy a Jászság és Kunság szabadparaszti, iüetve az északi és déli mezővárosok majdnem szabadparaszti fejlődésű területei ölelték körül, miközben a Tiszazug népe földesúri hatalom alatt élő jobbágy állapotú volt. Természetesen ez a jobbágyi áEapot a dunántúli, vagy felvidéki viszonyokhoz képest meglehetősen szabadnak tűnt (mindannyian taxás jobbágyokként éltek), de e környezetben a társadalmi különbség mégis meghatározó volt. Ez egyben azt is jelentette, hogy míg a Kunsághoz tartozó Kunszentmártonban a száz holdat meghaladó parasztbirtok szinte ismeretlen volt, nagybirtok egyáltalán nem létezett, addig a Tiszazugban még 1935-ben is — noha ekkor bizonyos nagybirtokokat parcelláztak már — még mindig 46 %-ot tesz ki a száz hold feletti, többnyire úri birtokok száma. Az ötven és száz hold közötti parasztbirtokok sem igen fordulnak elő ezen a tájon. Ugyanekkor nem számítva az egy hold alatti, igen jelentős számú nincsteleneknek minősülőket, az egy és száz hold közé eső birtokok átlagos nagysága mindössze 6 katasztrális hold. Ez már önmagában véve is mutatja, hogy a jó minőségű földek ellenére jelentős paraszti gazdálkodást e tájon nem folytathattak. Nem vehették fel a versenyt a szomszédos területek erős, terjeszkedőképes, kiváltságoktól támogatott szabadparaszti gazdaságaival. A 46 %-ot kitevő úri birtok 1935-ben szintén alacsony területi átlagot mutat (79 kh). A XVIII. század elején az itt gyökeret verő új birtokosság a régebben itt élő Földváry család gyakorlatát követve taxás szerződést köt jobbágyaival, csekély mértékű, főleg távolsági fuvarozásban kimerülő robotot igényelve. Ezek a szerződések még a földesúri egyéb jövedelmeket is (révjog, kocsmáitatás, mészárszék) bérbe adják a falvaknak, s lényegében független, szabad állapotú jobbágyi réteget hoznak létre. Maguk majorsági gazdálkodás kialakítására a XVIIÍ. század végéig szinte nem törekszenek. Ez az állapot vonzó lehetett, s nem véletlen, hogy más alföldi területekhez hasonlóan jelentős mértékben felduzzad a lakosság száma. Ugyanakkor a tiszazugi jobbágyok gazdaságai a szabad kun kerületekkel és a nagyhatárú csongrádi mezővárosok jelentősebb területet birtokló parasztságával mégsem konkurálhattak. E szabadabb helyeken a 94