Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

menedéket. 1719-ben azonban a Szentmártoni pusztát, amely a Nagykunsághoz tartozott, jászapáti telepesek szállják meg, s csakhamar e térségben versenytárs nélkül rohamos fejlődésnek indul Kunszentmárton. Megszerzik 1782-ben a rév privilégiumot, s ezzel a Földváry család itteni révjét szinte kikapcsolják. 1806-ban már hidat avatnak, 1807-ben pedig városi rangot kapnak. Kunszentmárton e térségben előbb a hozzátartozó Mesterszállás pusztán és Csorbán terjeszkedik, majd a Köröstől délre fekvő Csongrád megyei pusztákon (Cserebökény, Nagytőke, Magyartés), de fokozatosan megindul Istvánháza, Gyalu és Szelevény puszták megszerzése irányában is. Az iparosodott (Szolnok megyében a XIX. század közepén a legiparosodottabb települések közé tartozik) Kunszentmárton fokozatosan az Alsó-Tiszazug központjává válik, kisipari termékekkel látja el a Tiszazugot, felvásárolja és a körösi réven vízen tovább juttatja a mezőgazdasági termékeket. Vásárai a Tiszazug szempontjából felülmúlják a csongrádi vásárokat, ugyanakkor a szegényebb kunszentmártoni lakosok megkezdik a már említett puszták, illetve a Kürthöz tartozó Kisasszony puszta (Cserkeszöllő) földjeinek felvásárlását is. 'Kunszentmárton' éppen ezért nem engedte kifejlődni a tiszazugi községeket, sőt rovásukra terjeszkedett. 1896-tól azonban lemond városi jogáról, bár ez a kunszentmártoniak Tiszazugba való benyomulását, földfelvásárlását egyáltalán nem befolyásolja. A helyi politika több képviselője arra törekedett, hogy a városi rangot visszaszerezze, s számtalan cikkben, programban fejtette ki azt -a véleményt, hogy Kunszentmártonnak a Tiszazugra támaszkodva kell a városfejlődést biztosítani. Nagy reményeket fűztek a Kunszentmárton-Tizazug vasút megépítéséhez, a villamosításhoz, (amelyről úgy gondolták, hogy a húszas évek elején létesített helyi erőtelep fogja majd ellátni az egész Tiszazugot villamos energiával). Anyagi okok miatt távvezeték kiépítésére azonban nem került sor. A Tiszazugot 1946—1947-ben a szolnoki távvezetékre kötve villamosították. Jóllehet, Kunszentmárton tervei nem valósultak meg, a Tiszazug szempontjából mindez nem változtatott a lényegen; Kunszentmárton az Alsó-Tiszazug gazdasági és kulturális centruma maradt és Csongrád csak néhány községre — főként Csépára — terjeszthette ki befolyását. 1925-ben Gyalu és Istvánháza pusztákat — minthogy jóformán kunszentmártoniak lakták — hivatalosan is elcsatolják Szelevénytől, s Kunszentmárton részévé teszik. De folyik a szőlőtelepítések révén a kunszentmártoniak előrenyomulása Tiszakürt és Cibakháza térségében is. 93