Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

A történeti múlt főbb tanulságai és a külső kapcsolatok 1. Az 1705-ös garamszentbenedeki apátság alapító levele a Tiszazug adománybirtokai között említi Ságot, amely fontos révátkelőhely, határában halastavak vannak, s ezeket az alpáriakkal együtt közösen használják a ságiak. Az oklevélben a birtok körülírásakor szerepel még Kürt és Ug is, ez utóbbi mint folyónév. Ság falu a török hódoltság korában elpusztult és később sem telepedett újra. Az Árpád-korban a mai Tiszazug területén egész sereg apró falu volt, amelyek egy részét a tatárok pusztították el, más részük a XIV. századtól a gabonatermelés fellendülésével, a természeti gazdálkodás elhagyásával vált a pusztásodás folyamatának áldozatává. Ságot az Árpád-kori adatok alapján tipikus halászfalunak tekinthetjük, amelynek feladata az volt, hogy a birtokos apátságot hallal ellássa. A Tiszazug felszíne változatos, jobbára öntéstalaj, amelyet erek, tavak szabdaltak össze. S belőlük magasabban fekvő homokos hátságok emelkednek ki. Jellemző földrajzi neve volt a területnek a -sziget-(Búzásszíget, Szöllős-szíget), a -hát,(Compód-hát, Nagy-hát), de az -ér, -part, -fertő is. A régészeti terepbejárások igazolták, hogy ezeken a szigeteken a török kor végéig kis létszámú telepek mutathatók ki, amelyek korábban falvak, a hódoltság korában pedig menekülteknek védelmet nyújtó lakott helyek voltak. Ezek a kiemelkedő részek egyúttal a földművelés színhelyei is. Kétségtelen, hogy a kora Árpád-korban még Ság a legnagyobb település, ám később állandóan változik a kép, más települések is felemelkednek, így a török-korban a meglehetősen bezárt Sas és Kürt vette át Ság szerepét, s nyújtott menedéket időről időre az elfutó szomszéd falvak lakóinak. Nagyrév д Tiszazug északi részén átkelőhely jellege miatt már a középkorban fontos s Tíszaföldvár csak a XVIII. századtól szorítja háttérbe. Cibakháza a Földváry család támogatását élvezi, s a XVIII, század közepén már jelentős hely, 1832-ben mezővárosi rangot is kap, Tiszainoka a XVIII. századtól kezdve Tiszakürtöt is megelőzi a népesség számában, s csak a vízszabályozásokkal válik jelentéktelen hellyé. Csépa mint kuriális nemesi falu eltérő jogrendjével emelkedik ki, de a XIX- század közepétől fokozatosan a legszegényebb községgé válik. A falvaknak ez a szerepnövekedése, vagy csökkenése nemcsak a külső történeti eseményekkei függ össze, hanem szerepet játszik berme az is, hogy az egyes birtokosok, vagy részblrtokosok milyen fokú lehetőséget biztosítottak jobbár m