Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

gyaiknak, mennyire építették ki saját majorságukat, s később fontossá vált az is, hogy a vízszabáiyozásokkal, majd az ezt követő szőlőtelepítésekkel a lakosoknak mennyi új birtok jutott a kezére, mennyit szakítottak el a községrendezések a müveit területekből a Tisza jobb partján fekvő községek javára. Megállapítható, hogy az a kép, amelyet a falvak ma mutatnak, népességszám, gazdasági szerepkör tekintetében, nemrégtől datálható, gyökerei a tájátalakításokig vezethetők csak vissza. Némely falu már ezt megelőzőleg elindult a süllyedés vagy emelkedés útján. Kétségtelen, hogy az egyes korszakokban felemelkedett más-más községek a Tiszazug belső kapcsolatrendszerét mindig átrendezték. Ennek ellenére mégis elkülöníthető egymástól az Alsó- és Felső-Tiszazug. Az Alsó-Tiszazug (Szelevény, Csépa, Tiszasas, Tiszaug, Tiszakürt-Cserkeszöllő) a Bor-Kalán nemzetség érdekeltségi körébe tartozott, míg a FelsőTiszazug (Tiszainoka, Nagyrév, Cibakháza, Tiszaföldvár-Martfű) a szolnoki váréba (királyi birtok). Csongrád megye határa ugyan Tiszaug és Tiszakürt között húzódott (sőt, a török időkben volt rá eset, hogy Martfűig), ám a hódoltság korában Tiszakürt volt az, amely a Dél-Tiszazug népességének legtöbbször menedéket adott, majd szervesen ehhez a területhez kapcsolódott. Tiszakürt orientációjának megváltozása összefügg azzal is, hogy a XVIII. században itt birtokot nyert Steösselek, majd örököseik, a Lubyak, a Tige és a Bolza családok Tiszakürtön alakították ki birtokuk központját, amelyhez Sas és Ug is tarrtozott. A Felső-Tiszazugban a XVIII. századtól a Földváryak a meghatározó birtokosok, akiknek Tizaföldváron és Cibakházán van összefüggő birtoktestük, s e két községet személyükben kapcsolják össze. A többi felső-tiszazugi faluban több kisebb részbirtokos nemes található (Nagyrév: Vajda, Harangi; Tiszainoka: Róth, Jeszenszky). 1734-től a Földváryak ugyan a Podmaniczky családnak adják át Tiszaföldvárt, ez azonban már nem változtat azon, hogy a két volt Földváry-birtok a meghatározó» A Podanmiczkycsalád birtokba kerülése Tiszaföldvár jelentőségét -még inkább megnövelte., bírtokjogilag egyértelműen hozzácsatolva Martfű pusztát, A Podmaniczkyak egyúttal e birtokrészt bekapcsolták a jobbparti Vezsenyen keresztül Dél-Pest-megyei birtokaik (Aszód) láncolatába is. • A hódoltság koráig a Tiszazug északi részé

n, de a Tiszazugon 'kívül fekvő jelentős mezőváros, Tiszavarsány (ma 'Rákóczifalva és Rákócziújfalu) meghatározta a Tiszazug északi részének orientációját. Egy jelentős kereskedő-, s átkelőhely jellegű mezőváros vonzáskörébe kerültek, s éppen ezért ezidőben egyik település sem tudott jelentőssé válni. Mind a 91