Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Mária Terézia 1760/6l-es cigányrendelete a Jászságban

szóban hirdették meg, vagy külön csatolták a jegyzőkönyvhöz és elve­szett, mert több cigányokkal kötött szerződésben érződik a rendelkezés hatása. 15 A többi községek, amelyeknek protocollumai ezekből az évek­ből fennmaradtak, hasonló tartalmú, ha nem is összevont szöveggel pub­likálják a jászkapitányi rendelkezést. Mindegyiknek általános vonása, hogy az eredeti helytartótanácsi rendelkezéstől eltérően, a telek osztását meg sem említik. Ez már a jász­kapitányi fogalmazatból is hiányzik. A letelepítést bár mindenütt hatá­rozottan megemlítik, nem kötik össze a házhely osztásával, csupán a már meglevő telkek felől rendelkeznek úgy, hogy a jelenlegi lakos elköltözé­sével visszaszáll a városra. Ugyanakkor engedélyezik a marhatartást meg­felelő összeg lefizetése ellenében, s ez egyúttal a közös földekben való részesedést is jelenti. A házhely megadóztatása, amelyre korábban bizo­nyára nem minden esetben voltak kötelezve, a polgárrá válásnak, rend­szeres nyilvántartásnak első jele. A betelepedett cigányokat a község némi ingyen munka elvégzésére is kötelezte, melynek bizonyos fokig robot jellege volt. A városi tanács tehát velük szemben földesúri jogokat gyakorolt. „Szti Medardus Vá­sártól fogva, egész Szti Gál napjáig kötelességek lészen a leveleket kivált dolgozó napokon hordani." A megfogalmazás arra is enged következ­tetni, hogy a községben élő cigányok egy része nem dolgozott állandóan, hiszen kivált dolgozó napokon látták el ezt a feladatot. A nemdolgozás azonban nem lehetett általános, mivel egy részük rendes fizetés fejében állandó muzsikusa volt jászapáti két kocsmájának, másrészt pedig a ren­delkezés az ünneptöréstől, tehát ünnepen való dolgozástól óvta őket. A jászberényi rendelkezés kifejezetten utal a városban élő cigányok foglal­kozásaira: „és ennek utánna a koldulás, vásárlás, tserélgetéssel való keres­kedés nékiek meg ne engedtessék, hanem paraszti munkára hajtatván élelmeket avval keressék, Jászjákóhalmán is hasonló utalásokkal ta­lálkozunk: , До vakkal való kereskedés s azoknak tartása azon lovak vesz­tessége alatt nem engedtetik. Nem különben Helységünkben lévő czigá­nyok között egyen kívül az kovácsolás nem engedtetik, a többi Paraszty munkával fogják élelmeket keresni és szolgálatokra állani. Ez a két rendelkezés félreérthetetlenül igazolja, hogy a redemptus gazdák célja az volt, hogy a betelepülő cigányokat elsősorban mezőgazdasági munkára, szolgálatra kötelezzék. Ezért tiltják, illetve korlátozzák a hagyományos cigányfoglalkozásokat, a lótartást, kupeckedést, kovácsmesterséget és szo­rítják őket „fenséges Asszonyunk Kegyes Parancsolattyára" hivatkozva a 85

Next

/
Thumbnails
Contents