Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Mária Terézia 1760/6l-es cigányrendelete a Jászságban

földművelésre. Bár ebben az időben nem találkozunk olyan jegyzőkönyvi megkötésekkel, amilyeneket a zenészekkel szemben foganatosítottak, mégsem valószínű, hogy a tanács engedélye nélkül a város határain kívül vállalhattak volna munkát a megtelepedett cigányok. Megrendszabályozásuk, ellenőrzésük a régi módszer szerint történt. Most azonban a vajda kizárólagos feladatává tették, hogy a főbírónak minden rendellenességet, kihágást jelentsen. Sőt, ha más, nem helységbeli cigányokat tettenér, még a bíróságtól is jutalmat kap. A jász városok tehát úgy védekeztek a kóborló cigányok ellen, hogy a befogadottak kötelességévé tették azok mindennemű ellenőrzését. A befogadott cigányok templomra és istenfélelelmre szorítása is a megrendszabályozás egyik eszköze volt. Jászberényben 1761-ben „Sika Ferencznek ház hely reselváltatott a fel végben a Horti Mátyás régi háza mellett a Kati czigány háza végében a két útsza között." Mihálytelek helység Jaza cigánnyal köt egész éves szerződést megfelelő bér ellenében ez évben, hogy biztosítsa a kocsmában való állandó muzsikálást, és ad házhelyet a zenésznek. Ha egyetemesen nem is intézkedtek afelől, hogy a cigányoknak házhelyet adjanak, szórványos betelepülésekkel folyamatosan találkozunk. Az ellenőrzés, a vajda hatalma csak úgy érvényesülhetett, hogyha a cigányokat nem szétszórtan, hanem egy helyen telepítik le. Ezért eltérően a korábbi gyakorlattól, az ezután betelepülőknek lehetőleg cigányok mellett jelölték ki az új házhelyet. Ezt erősíti meg az idézett jászberényi bejegyzés is. A korábbi gyakorlatra pedig az 1755-ös jászdózsai adat utal.

22 Az egy helyre való telepítéshez a magyarok fokozódó cigányellenessége is okot adott. Valószínűleg ekkor kezdenek kialakulni a mai cigánytelepek városon kívüli körvonalai. Az 1761-es év után fokozatosan kezdenek elapadni a cigányokkal foglalkozó bejegyzések, melyeknek ez évi sürübb előfordulását minden bizonnyal Mária Terézia rendeletének publikálása indokolja. Az 176l-es protocolláris adatok némi fényt vetnek a cigányok életmódjára és arra, hogy miért volt sikertelen a központi kormánykörök igyekezte. A leérkezett leiratot már a jászkun kapitány megcsonkítja a Generális Gyűléssel egyetértve, s csak igen szűkszavúan, a lényeg, azaz a jobbágytelken való letelepítés elhagyásával publikálja. A kerületi leirat elsősorban a biztonsági és rendszabályozó, valamint az istenfélelemre utaló részeket továbbítja a községekhez. Az egyes jász helységek aztán tetszés szerint értelmezik vagy meg sem hirdetik a jászkapitányi rendelkezést. 86