Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Mária Terézia 1760/6l-es cigányrendelete a Jászságban

Czigány Ádám házát eladta és érte 14 Rf-ot és egy földházat kapott. Mivel a földház szomszédai nem akarták engedni, hogy Czigány Ádám oda beköltözzön, a jogtalan adásvételt a tanács megrövidítette, a földházat tőle elvette és az ügyet a továbbiakban függőben hagyta. De nem engedik meg a külön feladattal megbízott Murgyik Istványnak sem, hogy a házát eladja. í?

Midőn pedig lakását másüvé vinni kívánná, azon házat nem szabad lészen ott eladni, hanem összve fog törettetni és a fája magáé fog lenni." Ez az intézkedés egyben biztosította azt, hogy helyette a faluba be ne költözhessek olyan cigány, akit nem a tanács bízott meg. A cigányok, akik betelepültek azonban jól viselhették magukat, mert sohasem találkozunk a jegyzőkönyvekben azzal, hogy különösebb bajt okoztak volna. A hírszerzői tevékenységet azonban igen mértékletesen láthatták el, mert a protocollumok nem említik, hogy a megbízottak kóborló cigányokat feladtak vagy ellenük tanúskodtak volna. A Jászkun Kerület jász községei tehát a maguk részéről megoldották a cigánykérdést. Akit befogadtak, annak egyrészt mestersége, másrészt hírszerzői tevékenysége miatt vették hasznát. A központi kormányköröket és az uralkodót azonban a kóborló cigánytörzsek arra késztették, hogy véglegesen megoldják a cigánykérdést. Ennek leghathatósabb módját a letelepítésben látták, s ez természetes is volt, hiszen a török által elpusztított területek benépesítése is erre az időszakra esett, s mi sem látszott természetesebbnek, mint egy itt élő, kóborló nép helyhezkötése, jobbágyi szolgálatokra kötelezése az adott föld fejében. Mária Terézia „a rendeletben kötelezi a földesurakat, hogy birtokaikon jobbágytelek formájában földet és házhelyet adjanak a cigányoknak, s azokat ezentúl saját jobbágyaikként kezeljék. Ugyanakkor Mária Terzia megtiltja a cigány név használatát és velük kapcsolatban az új magyarok elnevezést írja elő kötelezően. Előzékenység és türelmesség tanúsítását rendeli el az új magyarokkal szemben, hogy ezáltal is megkedveltesse velük a munkát és a helyhez kötött életmódot". Ezt a királyi rendelkezést a Helytartótanácson át megkapta a Jászkun Kerület is. Nagy Mátyás distrfctualis kapitány 1761. január 9-én körlevelet bocsát szét a kerületben: „Jó akaró Nemzetes Bírák Uraimék! Ajánlom kész szolgálatomat Kygyelmeteknek. Most Jász Apáthy Gralis Gyűlésben Tekintetes Uraknak jelen létében minemű parancsolatok és repartítiók tétettek, azt voltaképpen Kygyelmeteknek meg küldöttem, melyeknek tellyesítésit recomen dalom és parancsolom- Elsőbenis rí