Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Mária Terézia 1760/6l-es cigányrendelete a Jászságban

állt, kiknek együttes határozatait az önkormányzattal rendelkező jász és kun közösségek kötelesek voltak végrehajtani. Az udvarról, vagy a nádortól érkező rendelkezésekéi ők továbbították végrehajtás végett a községekhez, ahol a tanács és a bírák együttesen hirdették meg. Minden rendelkezés ezt az utat futotta be, s ez az út egyben a szabadságuk* önkormányzatuk biztosítéka is volt. A jászkun nemesség területi nemesség volt, azaz mindenki, akt valamely jász vagy kun község polgára volt, bizonyos kiváltságokat élvezett. A redempció azonban ezt a megváltakozást, illetve elzálogosítás előtti jogot fiktívvé változtatta. A társadalmi fejlődés, a meginduló, szabad közösség biztosította polgárosodás, a tényleges és gyakorlati jog alapjává a vagyont tette. Az egységes jászkun társadalom jogilag is redemptusokra és irredemptusokra oszlott.

6 Csak azok élvezték a kiváltságokat, akik a megváltási összeghez hozzájárultak. A többiek számára ez gyakorlatilag semmivé vált. Az irredemptusok a gazdag redemptus gazdák és a belőlük álló Nemes Tanács személyében új földesurat kaptak. A leggazdagabb birtokosokból álló tanácsi testület intézkedéseitől függött, hogy kit hajlandó a község polgárának, tehát kiváltságokban részesülőnek tekinteni és kit nem. Ilyen körülmények között a kóborló életmódot folytató cigányok, akik 1745-ben és a következő években sem tudták lefizetni a megváltás összegét, természetesen nem lehettek a község egyenjogú és befogadott polgárai, csupán lakosok voltak, akiket megtűrtek, noha megváltakozás idején, megfelelő összeg lefizetése fejében maguk is rendes polgárok lehettek volna. Ekkor ugyanis a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, még faji szempontok nem túlságosan döntöttek, a cigány szónak sem volt olyan megbélyegző jelentéstartalma.

7 Mária Terézia 1760-ban kiadott rendelete előtt a jász községek protocollumai gyakran foglalkoznak a cigányok ügyével. A jegyzőkönyvi adatok szerint a legnagyobb problémát a cigányok kóborlása és a kisebbnagyobb tolvajlások okozták. Ezért az egyes tanácsok befogadtak néhány mesterséget űző cigányt, házhelyet adtak nekik, de ugyanakkor megbízták azzal, hogy más cigányokat figyeljen. 1758-ban Jászdózsán „Murgyik Istvány czigánynak földházat csinálni nem engedtetett oly conditioval: hogy más csavargó czigányokat be fogadni ne bátorkoggyon, sőt, ha valamely tolvajságos vagy másféle rosszaságra az olyanokat tapasztalna, hír adással lenni és olyanokat ki adni, köteleztetik."

8 A betelepült cigányokat azonban a lakosság nem nézte jó szemmel. Több esetben panaszkodnak rájuk, de okát sohasem adják. 1755-bén Jászdózsa községben 81