Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Mária Terézia 1760/6l-es cigányrendelete a Jászságban

kodások olyan helyzetet teremtettek hazánkban, hogy az állandóan vándorló cigány törzsek életmódja nem okozott komolyabb nehézséget birtokosainknak. „Sőt sok esetben ezek a vándorló cigánytörzsek éppen állandó mozgásbanlétük folytán kiválóan alkalmasnak bizonyultak a török által megszállt területeken folytatott hírszerzésre, vagy éppenséggel más feladatok ellátására a törökkel folytatott végvári harcok idején."

2 A belső rend helyreállítása, a török kiűzése után azonnal szembetűnővé vált a kóborló törzsek életmódja és mindjárt sor került az első cigányellenes törvény megalkotására, melyet még több hasonló, sőt sokkal szigorúbb is követett.

3 A cigányokkal kapcsolatban Magyarországon ugyanakkor több pozitív intézkedés is született. A felső körök komolyan foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a cigányokat a töröktől elnéptelenített vidékekre földművelőként kellene telepíteni. Ám a lopások és csavargások nyomán csakhamar kialakuló cigányellenes hangulat birtokosainkat megakadályozta a cselekvésben. Minden esetre a XVIII. század folyamán egyre több cigányokkal foglalkozó intézkedés születik, párhuzamosan a belső közigazgatás és a gazdasági élet megszilárdulásával. A cigányok elleni legfőbb kifogás, a csavargás és kóborlás, a magántulajdon ellen elkövetett kisebbnagyobb vétségek. Az 1712—1715. évi országgyűlésen létrehozott Bizottság javaslatai a megalakítandó Helytartótanács jogkörébe tartozónak ítélték, hogy „a közbiztonság érdekében intézkedjék a kóborlók és a lopásból élő cigányok letelepítéséről.' Nálunk tehát ekkor már nem kiűzni, kiirtani, hanem letelepíteni kívánták a cigányságot. A cigányügyek alaposabb, megfontolabb megoldására azonban csak Mária Terézia uralkodása idején került sor. 1760-ban kiadott első letelepítési rendelete, majd 1767-ben elrendelt évenkénti összeírásukra vonatkozó utasítása a cigányügy végleges megoldását tűzte ki célul. Hogy intézkedései, majd a II. József által felállított, Helytartótanács kebelében működő Cigányügyi Osztály kísérletei nem hoztak eredményt, az nemcsak az intézkedések bizonyos fokú fogyatékosságaiból következett, hanem a végrehajtó szervek nemakarásának is következménye. 1745-ben a Jászkun Kerület Mária Terézia támogatásával pénzen megváltotta korábbi szabadságát és ezzel örökre megszabadult jobbágyi kötelezettségeitől. A jászkunok visszakapták régi kiváltságaikat, s mintegy külön egységet, szabad közösséget alkottak a magyar államon belül. A Kerületet a királynő közvetlenül a nádor fennhatósága alá rendelte, s a Kerület élén a választott jászkun kapitány és a választott generális gyűlés 80