Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)
Etnikus gyökerű elemek a magyarországi jászok kultúrájában
tés sem tudta feltárni a táltos hittel kapcsolatos néphit elemeket, illetve nem tudta igazolni azt, hogy a táltos hiedelemkörnek hasonló rendszere élt volna valaha e területen, mint a szomszédos magyar, illetve távolabbi kun településeken. E kérdést igen alaposan elemeztük. Szétválasztottuk a garabonciás és táltos hiedelemkörre jellemző vonásokat, tanulmányoztuk a környező magyar, illetve a másodlagos jász települések néphitét, s a kunsági leírásokat. Világossá vált számunkra, hogy a jászok néphitében a táltos hiedelemkör (s az ezzel összefüggő elemek: foggal születés, halottlátók, rostaforgatás ide kapcsolható változata) azért nincsen jelen, mert számukra idegen az a dualista világképbe bele nem illeszthető szemléletmód, amely a világot nem osztja jóra és rosszra, s amely nem a két pólus küzdelmének fogja fel a világ lényegét. A sámánizmus számára — még ha a felhő vagy bika alakjában két erő meg is mérkőzik egymással—a világ csak van, létezik, a lényege nem két ellentétes pólus küzdelme, hanem a puszta lét, amelyből éppen a dinamika hiányzik. S éppen e ponton vélünk még etnikus vonásokat felfedezni a Jászság néphitében. Az as, asi törzsek eredeti lakóterülete az, ahonnan Zoroaszter, mint vallásalapító elindult, s aki — ha kezdetleges formában is —, de ezt a szemlélődő gondolkodást először haladta meg, s válhatott később egy dualista filozófia, vallás, majd a kereszténység ősévé is. S az, aki a világot a szemlélődésből kilépve ellentétes pólusok harcaként fogja fel, már érzéketlen minden olyan filozófiára, amely állapotként fogja fel a világot, miként a sámánizmus is. Filozófiai, gondolkodásbeli abszurdumnak tekintjük az innen való visszalépést, a szemlélődő állapot lényegi elsajátítását. Durván és sarkítottan fogalmazva: az európai elme számára Távol-Kelet felfoghatatlan és megközelítetetlen» 33 Hiába találkoznak a jászok a kunokkal és. más ' sámánisztikus felfogású török népekkel. Hiába éltek velük együtt hosszú időn át, vísszalépni már nem tudtak, s az általuk már rég feladott szemléletmód — s természetesen az egykor hozzá is kapcsolódó néphit elem — mái nem térhetett vissza. Elemeket vehettek át a kunok néphitéből, de ez világképpé már nem állt össze. Mondhatnók azt is, hogy mindez már a kereszténység hatása, a kunokénál korábbi — már a bejövetel előtti — bizánci kereszténység felvételére vezethető vissza. Ám a környező magyarság megkeresztelkedése korábbi vagy legalábbis ezzel egyidős* Kalojev B. A. tudósít ugyan a X. században létrehozott alán püspökségről, de ez nem is bizonyos, hogy érintette a Magyarországra kerülő jászokat. Sőt, tudjuk, hogy ugyanebben az időben már a magyarok is kapcsolatba kerültek a bizánci 73
