Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Etnikus gyökerű elemek a magyarországi jászok kultúrájában

kereszténységgel, tehát nincs lényeges időbeli eltérés a két etnikum között e tekintetben. Ugyanakkor a Jászsággal szomszédos magyar településeken bőséges anyagot gyűjtöttünk a sámánizmussal összefüggésbe hozható néphitelemekből, sőt kibontakozott belőlük egy egészen eltérő világkép, lényegileg más látásmód. Nem gondolhatunk másra, mint egy időben távolabb gyökerező szemléletmód-váltásra, amely kultúrhistóriai és történeti forrásokkal is egybevág. 5. Mindezekből következik, hogy a török időkben bekövetkezett nagyarányú népmozgások ellenére is a Jászság népét meghatározó (nem mennyiségi) részében kontinuusnak tekintjük. Ám hangsúlyozzuk, hogy kultúrája, gazdasági élete a bejöveteltől számítva a magyarországi fejlődés és a privilégiumok által körülírott keretek között zajlott, része a magyar fejlődésnek. Ez a folyamat — éppen a kunokhoz viszonyítva — más alapról indult, s az közel azonos, majd megegyező privilégiumok ellenére is más irányba haladt. A földrajzi környezet Európának ezen a részén nem lehetett olyan jelentős, hogy a két Kunság és a Jászság kultúrája ilyen mértékben eltérjen egymástól, s jellegében több ponton is különbözzék. A Jászságból kirajzott nagy- és kiskunsági faluközösségek kultúrájának különbözősége ma is bizonyítéka annak, hogy a két nép azonos jogi feltételek mellett milyen különböző irányban fejlődött, noha a kirajzással az új lakóhelyen a nagykunokhoz vagy kiskunokhoz hasonló földrajzi feltételek közé került (pl. 1717: Kunszentmárton, 1743: Kiskunfélegyháza, 1866: Kara, 1878: Lajosmizse). Jegyzetek 1.MEL1CHJ., 1912. 2.GOMBOCZ Z., 1923. 3. NÉMETH Gy. 1959. 4. FEKETE L., 1968. 73-89. 5. GYÁRFÁS I. 1883. 6. FODOR F., 1942. 79. 7. SZABÓ L., 1979. 8. GYÖRFFY Gy., 1981. 9. GYÖRFFY Gy., 1981. 10. GYÖRFFY Gy., 1981.72. 11. SELMECZI L., 1981. 74