Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Etnikus gyökerű elemek a magyarországi jászok kultúrájában

típusú földműves gazdálkodás, a helyhez kötöttség a kelet-európai sztyeppéken, a nomád birodalmak keretei között hátrány voit. Magyarországon a XIII. században azonban mindez előnnyé vált; elősegítette a beilleszkedést, egy magasabb gazdasági nívó elérését; s lényegében ennek birtokában függetleníthették magukat a jászok a kunoktól hazánkban is. Megfigyelhető, hogy már. Zsigmond korától a jászok katonai szolgálata,-mint a privilégiumaik biztosítéka, kezd háttérbe szorulni; s királyaik egyre inkább gazdasági szolgáltatásaikra tartanak igényt, noha az adónemek, a jogcím a fegyveres szolgálatra, a vérrel való adózásra utal (pl tegzespénz). Ez a megteler«dett, földművelő életmód természetesen szilárd szerkezetű falvak kialakulásához, vezetett, Jólehet Györffy István a kertes település koncepcióját éppen .a nagykunsági településekre alapozta, maga nem tudott kimutatni ilyen kerteket-a Nagykunság településrendszerébem

21 De Selmeczí -.László orgondaszentmiklósi ásatásai is azt igazolják, hogy a kétbeltelkes település nyomait még a XVI. században sem lehetett rögzíteni.

22 Ezzel szemben Jászapáti - amely jellegzetesen kertes település - XIV—XVI—XVTDL századi szerkezetét Maksay Ferenc azonosnak találja, s e térségben még számos nem jász települést is. Magunk a kertességet olyan gazdálkodási szisztémának tekintjük, amely egy belterjesebb állattartást és földművelést képes megvalósítani, s amelyet pusztán nomád népesség'nem hozhat létre, de amelyet a földművelő népekre telepedett nomádok karakterisztikusabbá, jellegzetesebbé tehetnek. Ez a belterjesebb földművelési forma Magyarországon ekkor már kialakult az Alföldön, s az ország egyéb erre geográfiailag alkalmas részein is, s a földművelő jászok a megtelepedés után ezt az általuk is ismert települési-gazdálkodási szisztémát át is tudták venni, miközben a nomád kunok számára ez a forma alkalmatlan volt, s egy másik — a magyar fejlődésben kialakult - településstruktúrával éltek.

24 A jászság XVII. század végi egységesen kertes jeHege nem is alakulhatott ki máról holnapra, főként „megszakadt kontinuitású" területen. A lakosság nagyobb része, s a falvak is átvészelték a török hódítást, s a hódoltság időszakában is megőrizték települési szerkezetüket, célszerű gazdálkodási jellegüket. Ez a gazdasági-települési rendszer védelmet jelentett a lakosságnak, míg a kevésbé szilárd nagykunsági közösségek kevesebb ellenálló erőt mutattak. A földművelő életforma — ezen belül valószínűleg az ipar nagyobb szerepe —, illetve, a kertes települési rendszer meghatározza a jászok egész életét, életmódját. Ma még részleteiben ez az életforrna ismeretlen, de remény van arra, hogy a jövőben a képet finomítani lehet elsősorban a régé71