Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Etnikus gyökerű elemek a magyarországi jászok kultúrájában

kerülni a kunoktól, s ez nemcsak a kapcsolatok valóságos megszakításához vezetett, de a magyarokhoz való közeledésük elősegítette az elmagyarosodási folyamat meggyorsulását. A jászokat — mint erre korábban rámutattunk — éppen ezért nem említették, mint a kunokkal együtt betelepedett népeket, mert nem volt politikai hatalmuk, s őket mindenütt a kunok képviselték. Ha megvizsgáljuk a Kárpát-medencén kívül a kelet-európai síkságon létrejött nomád birodalmakat, azt tapasztaljuk, hogy a politikai hatalom e térségben mindig a harcias, nomád népek kezében volt, de egyes nomád birodalmakon belül az állandóságot a meghódított iráni nyelvű népek képviselték, s földműves és iparos- életmódjukkal, megtermelt javaikkal e birodalmak belső fenntartói voltak. Ugyané szerzők, az orosz krónikák adatai, illetve a moldvai Kumániában folytatott földmüvelésre utaló adatok azt igazolják, hogy a nomád kunok és jászok viszonya is hasonló volt. Nem hihető ugyanis, hogy a moldvai Kumániában a nomád kunok kezdtek volna földet művelni, amikor Magyarországra jött csoportjaik a beköltözés után hosszú ideig semmiféle módon nem szoríthatók erre az életmódra, sőt megtelepedésre is alig, holott privilégiumaik egyik feltétele ez az életmódváltás voit. Ugyanakkor a Jászságban a jászok földműveléséről a XIV. század végéről adataink vannak (Apáti, Négyszállás, Árokszállás)> s településeik is szilárdaknak, megállapodottaknak tekinthetők. Ez idő tájt a nagykunok települései még erős mozgásban vannak, földművelésükről nincsenek híreink, sőt a nagykunsági faluásatások olyan XV—XVI. századi beltelket hoztak felszínre- Orgondaszentmiklóson, ahol a szilárd 1 Q házak mellett a jurták nyomai is fellelhetők. Kimutattuk azt is, hogy a jászok később is, már a török hódoltság kezdetén — amikor forrásaink bőségesebbek — a nagykunokhoz és kiskunokhoz képest „belterjesebb", ,4stállózó" állattartást folytattak, gazdálkodásukban a húsáHat nem játszott nagy szerepet, de a tejgazdálkodás náluk sokkal jelentősebb, mint a kunoknál. Az egri várnak a XVI. század közepén fizetett adókból nemcsak az állattartás különbözőségére derül fény, hanem megmutatkozik a jászsági földművelés nagyobb súlya is. A jászok — akiknek száma alig maradt alatta a nagykunékának — majd tízszeresét fizették gabonaneműkben annak, amit a nagykunok. Ugyanakkor a kunok húsállattal való adózása többszöröse a jászokénak. A földművelés ilyen nagy súlya véleményünk szerint nem csupán a magyarországi fejlődésben gyökerezik, hanem annak bizonyítéka, hogy a jászok — mint általában a meghódolt alán népek — a nomád birodalmon belül js ilyen életmódot folytattak. A keleti