Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Balogh István: Hajdúság

szemléletét bizonyítja — a geográfiai tényezőktől befolyásolt elemeket is a társadalmi szemlélet segítségével ragadja meg. A táj adottságainak kihasználási módját, társadalmilag meghatározott szervezetét emeli ki elsősorban, mert ezek jellemzőek a Hajdúságra, mint műveltségi egységre. A geográfiai tényezők hatását is figyelembe veszi, mégpedig kétféle módon. Egyrészt olyan adott lehetőségnek tekinti, amelyet a hajdú társadalom sajátosan, a környezettől eltérő módon aknáz ki. Másrészt ezek segítségével igyekszik meghatározni az egyes tevékenységi körök gazdasági súlyát, az egész életmódban betöltött szerepét. De vegyünk egy kiragadott konkrét példát, s ezen lemérhetjük a történeti tényezők kiemelésének és a geográfiai adottságok ilyen jellegű ábrázolásának módszerét. A „Gyűjtögetés, halászat, vadászat" című fejezetben a szerző elsődleges feladatának tekinti a tevékenység jogi alapjainak tisztázását, s ezzel már meg is határozta azoknak a körét, akik a Hajdúságban a hagyományoknak megfelelően ilyen tevékenységet folytathatnak. A későbbiekben már a társadalmi változásokra utal. Azt írja le, hogy a gyűjtögető tevékenységben kik milyen céllal vesznek részt (pl. tallózás, gyékény- és nádvágás stb.). A tevékenység célja (a napi fogyasztás, tartósítás, gyógyítás, eladás, élethivatás) már azok körét is kijelöli, akik e lehetőséggel valóban élnek, tehát nemcsak folytathatnak, hanem valóban folytatnak is gyűjtögető tevékenységet. E gyűjtögetést folytatók, azaz a joggal valóban élők már csak töredékei az egész közösségnek, s a gyűjtögetés célja kifejezni az egész társadalomban elfoglalt helyüket, szerepüket. Mindkét szempont társadalmi, azaz közvetlenül a fő integráló erőtől függ. A geográfiai tényezők szerepe ebben az esetben egészen háttérbe szorul. Megnevezi ugyan a szerző, sőt alaposan le is írja az egyes folytatható, táji adottságokból fakadó gyűjtögető, zsákmányoló eljárásokat. De ezek fontossági sorrendjét is a társadalomban, az egész társadalmi termelésben betöltött szerepe határozza meg. A gyűjtögető és zsákmányoló tevékenységek közül előbb említi és tárgyalja tallózást vagy az általánosan gyógyteának felhasználható szíkfű szedését, mint a nádvágást, gyékényvágást, vesszőszedést, halászatot vagy vadászatot. Ennek oka az lehet, hogy az előbbi tevékenység a társadalom szélesebb rétegeiben általános, míg a második részben említett tevékenységek csak kevesek foglalkozását jelentik. A munkában a szellemi műveltséget tárgyaló részek is hasonló felépítésűek, s éppen ezért szervesen illeszkednek a Hajdúság társadalmának és anyagi kultúrájának rajzához. Mindenesetre nem tekinthető szokványosív!