Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Balogh István: Hajdúság

A Hajdúság szerzőjét mindenki úgy ismeri, mint a történeti néprajz egyik legavatottabb, legrégebbi művelőjét. Éppen ezért az is természetes, hogy ha valaki ilyen szemlélettel pontosan egy olyan műveltségi egységet dolgoz fel, amelynek életében, műveltségiében a legfőbb integráló erő a történetijogi tényező volt, ezt a feladatot kiválóan meg tudja oldani. Munkájának értékét alapvetően ez a tény adja meg, de a jobb megvalósításhoz a sorozat első köteteinek tapasztalatai is nagymértékben hozzájárultak. BALOGH István munkája első részében a hajdúk társadalmának történetét rajzolja meg a kezdetektől a legújabb időkig. Ez a rész elsősorban a történettudomány módszereit alkalmazza, s a néprajznak kevesebb jelentősége és szerepe van benne. A hajdúk társadalmának, jogviszonyának története azonban nem önmagáért van. A bemutatáson és ábrázoláson kívül még egy fontos feladatot is betölt. A szerző ugyanis ebben a részben teszi kétségtelenné, hogy e néprajzi csoport kialakulásában a történeti-jogi tényezők úgyszólván kizárólagosak voltak. A hajdú szabadság, mint a feudalizmusban adományozott jog volt az az erő, amely a hajdúk heterogén, talán csak foglalkozásuk jellegében azonos tömegét valóságos társadalommá szervezte, s egységes műveltséget is létrehozott. A szerző magát a hajdújogot sem tekinti statikus dolognak. Az idők folyamán ez az adományozott kiváltság más-más formát öltve élt és hatott, mint integráló erő. A tényleges hajdú szabadság kialakította a hajdúk társadalmának körvonalait, később a hajdú kiváltság megnyirbálása elleni küzdelem, s nem maga a valóságos kiváltság jelentette az egységesítő erőt. Ez a közös küzdelem alakította ki a hajdú öntudatot, amely még a hajdú kiváltság elvesztése után is egységesítőleg hatott a műveltségre, s nagy része volt bizonyos jellegzetes képződmények megőrzésében. A hajdú jognak ezek az alakváltozatai, s az általuk kialakított társadalmi viszonyok, intézmények jelentik a Hajdúság műveltségi különállásának alapját, s indokolják külön néprajzi csoportként való kezelésüket. A geográfiai tényezők hatása éppen ellenkező volt. A Hajdúságot körülvevő települések (Debrecen, Kába, Balmazújváros stb.) hasonló táji adottságokkal rendelkeznek. így a táj jellege éppen egységesítőleg hatott. A Hajdúság és a környező területek műveltség állományának rokonságát nagyobb részt a geográfiai tényezők azonossága okozza. Ennek ellenére a geográfiai tényezők szerepét nem lehet figyelmen kívül hagyni a műveltség egészének ábrázolásakor. Paraszti szinten a táj adottságai igen erőteljesen befolyásolják a (paraszti) tevékenység jellegét, körét, lehetőségeit és rendszerét. A szerző azonban - s ezt következetes 63