Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Balogh István: Hajdúság

felvilágosítást nyújthatnak az eredetről stb. Nagyon jó példája ennek a DIÓSZEGI Vilmos markoláb néphittel foglalkozó, a palócok vándorlását is kimutató etnikus tanulmánya. Mégsem állíthatjuk azt, hogy a markoláb néphit segítségével jellemzni tudjuk a palócságot, vagy műveltségükről némi képet is adhatunk vele. De KODOLÁNYI munkájánál maradva, kétségtelen, hogy az Ormánság egyik legjellegzetesebb építménye a talpasház volt, bár ez az építmény, mint ahogyan a szerző maga is megjegyzi, nem csupán e néprajzi csoport határain belül található meg. Ennek a jellegzetes építménynek az egész építkezésből való kiemelése azonban azt eredményezi, hogy az Ormánság valóságos népi építkezéséről nem kapunk képet. Egy bizonyos sajátosság nem elegendő az egész kérdéskör megelevenítésére, s nem helyettesíti néhány jellegzetes dolog bemutatása az egész ábrázolását. Éppen ezért ez a módszer csak a határok kijelölésére alkalmazható, de nem elegendő az egész életmód ábrázolására, bemutatására. S így kevésbé alkalmas módszernek kell tekintenünk a VAJKAI Aurél által választott, a megjelenítést is biztosítani tudó módszer mellett. Noha ez szintén értékes tanulságot szolgáltat, s a sorozat későbbi köteteinek írói bőven merítettek is belőle. E két szélső pólus között elhelyezkedő kötetek elemzése azzal a tanulsággal szolgál, hogy a két módszer ötvözése nem szerencsés. Ez az ábrázolás teljességét megzavarja, s sok helyen csak elnagyolt, a különlegességekre figyelő ,képet ad. így az a látszat, hogy a kötet azon részei, ahol az etnikus specifikumok ábrázolása kap nagyobb hangsúlyt, gyengébben sikerültek vagy a szerzőnek kevés anyaga van, holott ezeknél a részeknél egy másik módszer alkalmazásáról van sző. A két módszer ötvözése alapján írt munkák is igen sok űj szemponttal gazdagították a leírásokat. Közülük elsősorban KATONA Imre müvét kell kiemelnünk, amelynek elsőrendű erénye az anyagi műveltség, a szellemi műveltség és a társadalom egyenrangú ábrázolása. A kötet különböző részei között nincsen minőségi különbség, minden rész egyformán jól van ábrázolva. A másik igen lényeges és szembetűnő erénye e kötetnek a korábbiakkal szemben, hogy a műveltség társadalmi rétegzettségét következetesen rajzolja meg. Ilyen törekvés volt a korábbi kötetekben is, de a szerzők a megoldásig nem jutottak el. Ez a két erény a Sárköz című kötetnek kiváló helyet biztosít a sorozatban. Az öt első kötet tapasztalatai, módszerei —_ szerkesztő 'bizottság nemléte és a határozott szerkesztési elvek hiánya nélkül is — megérleltek 61