Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Balogh István: Hajdúság

csoport, illewtve a műveltségi egység fő integráló tényezőjének megragadására összpontosít, s a KODOLÁNYI János feldolgozásában érvényesülő etnikus specifikumokkal történő körülhatárolási módszer. A többi kötet e két szélső pólus között helyezkedik el, s bennük e két felfogás harca, egymást kizáró volta jól elemezhető. VAJKAI Aurél első munkája bevezetőjében így fogalmazza meg álláspontját: „Valamely táj etnikumára számtalan néprajzi jelenség öszszessége jellemző. Külön-külön ezek másutt is előfordulhatnak, de bizonyos társulásban csak meghatározott területen lépnek fel. Azt azonban, hogy a Bakony területére mi jellemző, egész pontosan megfogalmazni nem oly egyszerű." Ez a felfogás a műveltség egészének vizsgálatát tartja szem előtt, s megegyezik GYÖRFFY István műveltségi azaz néprajzi csoportok ábrázolásánál alkalmazott, bár összefoglaló munkában már meg nem jelenő alapelveivel (matyók, hajdúk, kunok stb.). Nem bizonyos elemekkel, jelenségekkel, hanem ezek sajátos társulásával kívánja jeËemezni a Bakony népét. Nem az úgynevezett „etnikus specifikumokat" keresi tehát, hanem a jellegzetes arányokat, összefüggéseket. Illetve ha esetleg specifikumokat is keres, ezeket nem az egyes elemekben, hanem az elemek sajátos társulásában véli megtalálni. Ahhoz, hogy egy műveltségi egységet (néprajzi csoportot) ezzel a módszerrel ábrázolni lehessen, meg kell keresni azokat a legfőbb integráló erőket, amelyek ezeket a jellegzetes társulásokat létrehozták, kialakították, életben tartották. S azután ezeknek az erőknek az állandó szem előtt tartásával kell megjeleníteni részleteiben is az egész műveltséget. VAJKAI ezeket az integráló erőket azonnal megnevezi. Egyik fő erő történeti. A társadalom sajátos rétegzettsége, ferdítése (kisnemesi falvak, belső 'Osztálytagozódás, amely tagolja a műveltséget is) jellemző a Bakonyra. Másik' a táj természeti adottságainak integráló ereje, amely a vidék műveltségére nagy hatással volt. A szerző hangsúlyozza az időmeghatározással'kapcsolatos fejtegetéseiben, hogy e két tényező hatásának mértéke és a kettő aránya történeti korszakoktól függően változik. E két integráló tényező, amely az egész műveltség jellegét meghatározta, alkalmas arra, hogy segítségükkel az egész műveltségi csoportot ábrázolja a szerző. Ott, ahol e két tényező -közel azonos mértékben és arányban befolyásolta a népi műveltséget, megvonhatjuk a bakonyi néprajzi csoport határait. De nemcsak a határok kijelölésére alkalmas, hanem az egész műveltség ábrázolására, megjelenítésére is. Hiszen vagy egyik, 59