Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Egy magatartás társadalmi háttere

bágyainak szabad gazdálkodást biztosít. A XIX. század elején a Kállayak kísérelik meg újra saját gazdaságukat a jobbágyok rovására kiterjeszteni, de ez sikertelen kísérlet marad, illetve hosszan elhúzódó per. Eredmény alig valami, az ellenállás igen erős. Végül is a jobbágyfelszabadítás előtt mindkét birtokostól sikerül megváltaniuk magukat, s úgy átlépni 1848 küszöbét, mint szabad polgárok, sorsuknak saját intézői. E sikeres védekezés a török időkben kialakult önállóságuk, önálló politikai tapasztalatuk, erős polgári tudatuk eredménye, enélkül bizony Mátyás kiváltságlevele, s városi rangjuk nem jelentett volna védelmet, megtartó erőt. Mondhatnánk azt is, hogy Mezőtúr kun jogú hely, s nagymúltú, 600 évvel ezelőtt várossá lett település. Miért pontosan ezt emeltük ki. Mit bizonyít az, hogy egy város megőrizte bizonyos jogait, s lakói polgárosodtak, ellenálltak a földesúrnak. Jellemző ez az egész Alföldre? Kifejezi ez az alföldi és a másvidéki jobbágy közti különbséget? Kétségtelen, hogy a városnak könnyebb volt. De nemcsak ez a település, hanem valamennyi környező hely (Tiszaföldvár, Cibakháza, Tiszakürt, Tiszasas, Tiszaszőlős, Kenderes) ellenállt a visszatérő földesúrnak, s ha nem, odébb állt, mint Tiszaföldvár népének egy része. A török alatt önállóságra szert tett, szabad paraszti állapotba került jobbágyközösségek igenis feltételeket tudtak támasztani, követelni tudtak uruktól, mert visszalépni nem lehetett, mert 150 év magukra hagyottságát, földesúr nélkül való életüket jognak, biztosítéknak érezték. Mezőtúr csak a fókusza volt e helynek, kisugárzó központja, élenjáró települése. Ő volt a minta, mert legerősebb volt, s mert városi rangja birtokában szervezettebben tudott fellépni. Itt érthető meg, hogy mit jelentett a város iskolája, szellemisége, később pedig ipara, amely szintén nevelte a környék iparba forduló ifjúságát, kialakította bennük a polgári öntudatot, a kézi munka becsületét. Itt érthető meg, hogy mit tesz a szellemi központtá való válás, s miért lehet csak az a település igazán város, amelynek karakterisztikus szeUemi arculata van: ez biztosítja a környezetre való hatást, ez rögzíti más módon is a gazdasági kapcsolatokat. Mezőtúr tehát nemcsak önmaga, de egész vidéke képviselője volt, s széles körben hatva terjesztette a polgári életfelfogást, izgatott a jobbágyi állapot eüen. Mezőtúr nemcsak így forrott össze környezetével. Úgy is, hogy maga is befolyás alatt állott, hatottak rá a környező szabad kun városok, amelyek közé maga is beékelődött. Nem véletlen, hogy Mátyás ezekkel egyenrangúvá kívánja tenni Mezőtúrt és az akkor még meglevő Varsányt (a mai Rákóczifalva helyén). Ez volt a minta Túr számára is, ez volt az elérendő 54