Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Egy magatartás társadalmi háttere

állapot. Hogy nem vált mégsem a Nagykunság részévé, annak kétségtelenül földesurai az okai, a Nagykunságban nem ismert függés. S ezek mellett még az eltérő társadalmi szerkezet is. A Nagykunságban, ha éltek is nemesek, azoknak nem voltak külön jogaik, Mezőtúrnak azonban jelentős kisnemesi rétege volt (1786-ban 112 fő), s igen osztott társadalma, amelyben polgárok, jobbágyok és zsellérek egyaránt fellelhetők. A nemesek természetesen Mezőtúron is nemesként éltek, de mégis felléptek — mint azt Töm Pál esetében is láttuk — a város érdekében a nagyobb birtokosokkal szemben. Ők a város érdekeit szolgálták, s nem földesurai voltak annak, csak kisebb birtokosai, alig valamivel több földdel, mint a jobbágyok telkei. A Nagykunsággal való összeolvadást azonban ez a két tényező mégis megakadályozta. A tapasztalatok átvételét, az együttműködést a Nagykunsággal azonban nem tette lehetetlenné. A város így a közvetlen környezetben mintegy összekötő kapocs volt a Szabad Kerület települései és a jobbágyi közösségek között, mintát adott és mintát követett, sőt elmondhatjuk, hogy szellemileg erősen hatott a nagykun településekre, hiszen iskolája a nagykun városok iskolaközpontja is volt. Ez hát Mezőtúr szerepe, s ilyenek lakói. Hol van ez Arany János szegény jobbágyától. Olyan magatartás még a múltban sem létezett, sőt akkor aztán igazán nem. Ha meggondoljuk, hogy Mezőtúron 56 holdas volt egy jobbágytelek a XVIII. században, hogy a jobbágyoknak a robotot —, de pénzen megváltva — sikerül 52 napról 26 napra csökkenteni, talán végleg kitöröljük a „szegény jobbágy" képzetet Mezőtúr társadalmából. Bizony kulákbirtok ez, ott is a magasabb kategória. Természetesen voltak ott zsellérek, nincstelenek, de a társadalom egészének rangját a jobbágyok állapota adta, s a zsellérek sem voltak éppen ezért kiszolgáltatottak. Ez már teljesen más kategória, vagyoni kérdés, a polgári társadalmon belüli probléma, s nem a feudális kötődése a döntő. Ez a folyamat áll tehát az alföldi parasztság öntudatosabb magatartása mögött: ez a földesúr-nélküliség, ez a török alatt létrejött szabadabb állapot. S ez az, ami nincsen meg Észak-Magyarországon, hiszen még az alföldi földesurak is odahúzódtak a válságos időben övéik meËé, s Ыkényszerítették belőlük az alázatot, a kézcsókot. Veres Péter munkáját forgatva nyugszom meg igazán. Ő, aki úgy ismerte az Alföld parasztságát, hasonló eredményre jutott Balmazújvárossal kapcsolatban. Községének szabadabb szellemét, nyers-nyakas, urak elleni magatartását - noha szintén jobbágytelepülés az övé - azzal magyarázza, hogy nem lakott helyben a földesúr, s így nem sikerült kialakítania a feudális gondolkodást a jobbá55