Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Egy magatartás társadalmi háttere

lem, a családért való felelősség, napi számadás önmagunk előtt tetteinkért, helytállás önmagunk és a közösség előtt, a közügyekért való szorgalmatos és becsületes tevékenykedés, s mindenek fölött öntudat, amely mellé állítható a nemesi öntudatnak, sőt mert nem öröklött, de saját szerzemény, még értékesebb is. A város lakosságát a felszabadító háborúk megapasztják; vagyoni ereje is fogyatkozik, de lakossága folytonos, s tovább öröklődik minden eredmény, amely a török uralom idején kialakult falai között. Ennek az eredménynek a próbája azonban még csak ezután következik be. Ekkor válik el, hogy mennyire szilárdak eredményei, mennyire forrott öszsze az új tudat a vagyonnal, a társadalmi léttel, valósággal, lakói jobbágyok vagy polgárok? A török elvonulván, a bizonytalanság megszűnvén, visszatérnek a földesurak „jogos" birtokukba. Ugyan népüket, jobbágyaikat magukra hagyták, pusztulni engedték, de most fennen lobogtatják adományleveleiket, követelik jogaikat. A földesurak azonban nem egyformák.Rákóczi Ferenc, a későbbi vezérlő fejedelem 1699-ben szerződést köt a hazatelepülő túriakkal, s 140 forint taxában állapodnak meg, s birtokán lakó jobbágyokat korábbi jogaikban meghagyja, sőt részesíti benne az ezután birtokára települőket is. Nem így a Kállayak. 1691-ben teher könnyítést kérnek földesuruktól, de sokra nem számíthattak, s így később — a tatárbetörés után — vissza sem akarnak jönni az elfutottak. Végül a földesúr kénytelen a nyakas jobbágyainak kívánságára hajlani, s esztendei taxában állapodnak meg, csakúgy mint azt magától Rákóczi Ferenc tette. Megvan hát az első eredmény: a földesurat a volt városlakók, a polgár módra élő jobbágyok főhajtásra, engedelemre kényszerítik. S hiába a földesúrváltozások, a Rákóczi rész Paluska György császárhű birtokos kezére kerülése, ő is bizonyítani kénytelen a taxás állapotot. Szép summa ez, évi 400 forint taxa kétszeri kifizetéssel, de meghagyják jogaikat, szabadságukat. Most hosszú harc indul-meg. A földesurak szorítani próbálják a prést, növelni a terheket, a lakosok ellenállnak. Ha kell, úgy mint Törő Pál, aki bár nemes ember, mégis a terhek, növekedése ellen harcol, s lép fel, keres a kuruc mozgalommal kapcsolatot. A túriakat nem könnyű megfékezni. S a földesurak kénytelenek tovább könnyíteni: az Alsórészen az Aspremontok, Gróf Keller Ferenc, majd az új birtokosok, a Malonyaiak saját kezelésű birtokaikat adják a jobbágyközösség kezére árendába. A földesúr nem rendezkedhetik be igazán saját birtokán, nem kezdhet komoly gazdálkodásba, s belátja: jövedelme nagyobb, ha a job53