Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Egy magatartás társadalmi háttere

gyűrűként. veszi közre a z értékes khász Várost. Ha a török és magyar egyez­mény lehetővé teszt, hogy a hódoltsági területről beszedjék az adót (a régi adómennyiség fele) a Felvidékre és Erdélybe húzódott földesurak, ez mégis laza kapcsolat, s a város földesúri ellenőrzéstől mentesen, szabadon fejlődhet, hisz robotolnia nem kell, adót pedig annyit fizet, amennyit bevall. Nemigen jöttek összeírni, ellenőrizgetni a földesurak e távoli, ve­szélyes vidékre. A város a világi és egyházi földesúrtól való megszabadulás mellett még egy törökkori, bár szomorú folyamatnak köszönheti nagy megerősö­dését, s ez a környező kisebb falvak (Túrpásztó, Kispó, Nagypó, Túrtőj, Szenttamás) pusztulása. A város lakói — lévén szabad mozgásuk, függet­lenségük - sorra szerzik meg és olcsón elmenekült földesuraiktól e falvak határát. S hozzá nemcsak Túron élő kisnemesek, hanem jobbágyok is. De lássuk -a tényeket: 1636: Túrtő prédiumot 1200 forintért a Tassy család elzálogosítja Mezőtúrnak; 1649: a túri Törő család két tagja 50 forintért Kerekes István simai birtokrészét zálogbirtokul kapja; 1651: Boldogházi Kiss János Osgyáni Bakos Gábor túri részbirtokát megveszi; 1654: Bol­dogházi Kiss János zálogbirtokul veszi Tassy Mihály túrtői részbirtokát; 1654: Mezőtúrról kiderül, hogy Túrtőt már régóta terjes egészében zálog­birtokként használja; 1655: Telegdi Balajthy Ferenc, Törő András és Törő Pál túri lakosoknak 100 forintért elzálogosítja a Békés megyei Csa­bacsűd nevű birtokát; 1665: Tokai András feivallása Túrtő, Szenttamás, Kispó és Nagypó prédiumokrói, mint a város tulajdonáról; 1667: Simay Mátyás érsekújvári lovashadnagy Sima és Gsejt nevű pusztáit a túri Kecse Lukas és Kecse Bálint nevű lakosoknak elzálogosítja; 1667: Végh Mihály szendrői lakos, ugyanezeknek. 200 . forintért bánrévi birtokát zálogosítja el; 1667: Bánrévi Jánosné és fia túrtői birtokát zálogosítja el a városnak; 1670: Kecse.Lukács és Bálint Baniczky Mária és fia, Fáy György simái és csejteí birtokát is záíogul kapja; 1678: Boldogházi Kiss Péter a tú­riaknak 500 forintért eladja Osgyáni Bakos Gábor túrtői portáját; 1679: Széki György pói földesúr a város részére 20 évre elzálogosítja Kis- és Nagypón lévő birtokait; 1679: a gyulai török várparancsnok 25 tallérért a tűri kereskedőknek bérbe adja a Körös szarvasi révjét. Micsoda birtokmozgás, mennyi pénz. Bizonyára pedig csak keve­sebb részéről tudunk, mert számos kisebb foglalás, adásvétel nem is fog­laltatott írásba ? vagy nem maradt ránk dokumentuma. S az eredmény: 1869-ben a város határa 82,447 kh. Egész birodalom,'egész kis ország. S mindez, ha földesura volt is, mégis „jobbágyok" birodalma, szabad vadász­51 <

Next

/
Thumbnails
Contents