Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Egy magatartás társadalmi háttere

neti vizsgálataimmal szembesítem. Ellenőrizni akartam a költőt, rajtakapni realizmusát, megkérdőjelezni éleslátását. Több éve foglalkozom ugyanis a parasztság erkölcsrendjével, magatartási formáival, viselkedésével. S óriási különbséget láttam az Alföld és a Felvidék, különösen a palócok lakta terület és a kiváltságos Jászkun Kerület falvainak magatartása között. Az Ipoly-völgy volt jobbágyi falvainak kézcsókra hajló magatartása, életfelfogásuk alkalmazkodóképességet, simulékonyságot idéző mozzanatai, tekintélytisztelete idegen volt számomra, s az Alföldön soha nem tapasztalt magatartás. Ilyet nemhogy a kiváltságos Kerületekben, de bizony a kisebb tiszamenti jobbágyfalvakban sem tapasztalni. Ott az úrral levett kalappal, alázatosan beszélt a paraszt — igen, nem a jobbágy, hanem utóda, a szabad paraszt is -, s boldog volt, egyben félt, hogy ura megszólítja. A Tiszazugból tucatjával vettem magnetofonra olyan eseteket, amikor a faluból ellátott cseléd urát, mert az pofon vágta, félholtra vette, vagy egyszerűen sarkon fordulva és káromkodva ott hagyta kisebb esetekben. S mikor ennek okát kezdtem nyomozni, vizsgálni, új világ nyüt meg előttem. Rájöttem, hogy valójában az Alföldön jóval a jobbágyfelszabadítás előtt „megszűnt a jobbágyság", a földesurak valamilyen egyéni megoldással, kompromisszummal oldották meg a dolgot. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás azért okozott az Alföldön olyan sok galibát, mert nem Tájuk volt méretezve. Itt már kialakult s mindkét fél részéről többé-kevésbé megnyugtató módon rendezett kérdést borított fel, s ez korbácsolta fel az indulatokat. A megoldás kulcsa valamiféle egyéni urbárium, méltányos taxa, megváltott és igen korlátozott robot volt, s az embereknek szabad mozgást biztosított. Voltak települések, ahol ez a megoldás újabb keletű volt, voltak már nagy múltra visszatekintő helységek, voltak mindig is szabados helyek, kerületek, s ezek formálták ki az Alföld népének a felvidékitől eltérő magatartását. Az alföldi Arany János ezért nevezheti 1847-ben múltbeli életképnek szemléletes rajzát. Ezért nagy realista, s ezért is igaz költő. Az Alföld valósága ekkor már nem ez volt. Nehéz a beidegzéseket, a megtanult, iskolában elsajátított reflexeket kiiktatni magunkból, nehéz ellene küzdeni is. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az ott tanultakat készpénznek véve általánosítsuk, saját vidékünkre is vonatkoztassuk. Kitűnő alkalom számunkra Mezőtúr várossá nyilvánításának 600 éves jubileuma, hogy felülvizsgáljuk az iskola kialakította és természetesen szűkebb pátriánkra is vonatkoztatott jobbágyképet. Mert Mezőtúr, bár a jobbágyfelszabadítás előtt ugyan, de csak 48