Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)
Egy magatartás társadalmi háttere
későn válik szabaddá, s kerül ki a jobbágyi állapotból: egy része kincstári birtok lesz 1837-ben, az Aspremont rész 1844-ben, a Felsőrész 1846-ban váltja meg magát 1864-ig, illetve 1870-ig tartó kifizetéssel. De mi volt előtte. Milyen jobbágyok voltak a mezőtúriak? Lomhán, kelletlenül, rongyos kalapban robotolók vagy...? De üssük fel a múlt lapjait, s szerezzünk bizonyságot! Bizonytalan a városnak a „Váradi regestrumban" való említése, de ha valóban Mezőtúr szerepel ott, akkor jobbágyok lakják, hisz a tüzesvas próbában kezét égető Szob nevű ember a turpásztói apátság harcoló jobbágyának mondja magát. 1266-ban. ismét egyházi birtokként fordul elő, de ekkor IV. Béla királyunk a nyulakszigetí,(ma Margitsziget) apácáknak adja Túrt, 1281-ben pedig az egtí püspök kezén találjuk, & Károly Róbert ugyanezt az oklevelet 1324-ben iámét megerősíti. Az egyház ebben .az.időben .nagyhatalom, birtokai igen jól szervezettek, s mivel írástudók testülete is egyben, nyilván kitűnően adminisztrálták a birtokaikat. A jobbágyi függőség így erős lehetett, de mivel nem központi birtokrészhez tartoztak, bizonyos szabadabb mozgást feltételezhetünk. Nagy Lajos korától kezdve azonban egyre több nyom mutat arra, hogy Túr és a környező települések lakói közül szép számmal emelkednek a nemesek sorába vagy szereznek szabadságot, s bizonyos jogokat. Az egyházi fennhatóság alól 1387-ben kerül ki Túr, amelyet már mezővárosként (oppidum) emleget az oklevél, hogy Brankovics György szerb despota kezére adja Zsigmond király bizonyos töröktől fenyegetett felvidéki várakért. Bár Brankovics továbbadja a váras-birtokjogát, a város mégsem ezen a vonalon öröklődik tovább, hanem Hunyadi János kezére kerül. Az őt eláruló és elfogó Btankovicsot Hunyadi magyarországi birtokai elkobzásával .büneti. Mátyás megkoronázása után így a.királyé.lesz a város, majd kap űj földesurakat s jut a Kállay család é в a Szilágyit kezére. Az új földesurak a különben mezővárosi jogokkal rendelkező helyet nem. élhették a szokott mód szerint, mert Mátyás 1469-ben a török háborúban tanúsított hadi érdemeikért a mezőtúriakat ugyanazokban a jogokban részesíti, mint a kun székekhez tartozó településeket. S itt ez a leglényegesebb fordulat, A város ugyanis felemás helyzetbe, de mégis kedvező állapotba jutott. A kun székek joga ugyanis kiterjedt az önálló közigazgatásra, bíráskodásra, illetve vám- és harmincad kedvezményre, továbbá, lakói szabad embereknek számítottak, úgymond „területi nemességet" élveztek, s nem fizettek földesúri adót, hanem csak .királyi adót. Mivel Mezőtúrnak azonban- földesurai voltak,. így'ezen jogok egy m
