Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Az Alföld népi kultúráját alakító újkori tendenciák

vagyonos főurakra, egyházi főhatóságokra méretezett kultúra alapja volt.

42 Misem volt azonban idegenebb a Jászság parasztpolgári népétől, mint ez a számukra elérhetetlen, neki semmit nem nyújtó, különbeni életelveivel homlokegyenest ehenkező szellem, ideológia. Polgári barokk elképzelhetetlen, mert éppen a nagyvonalúság, emelkedettség hiányzik belőle. Ha polgári körülmények között valósul meg mindez, nevetségessé, kisszerűvé válik. Láthatjuk azt, hogy óriási közösségi összefogás eredményeként megépültek a Jászság templomai, néhány barokk stílusú kálváriája, szentháromság szobra, s ezzel már le is zárult számukra minden. E nagy erőfeszítésben sem a barokk szellem munkált, hanem sokkal inkább a jász öntudat hozta létre, illetve az az aulikusság, amelyet mindig is tanúsítottak a központi hatalom iránt, s amely privilégiumaik forrása volt. A tragikus éppen az volt a Jászság életében, hogy nagyarányú gazdasági előretörése, expanziója nem párosult szellemi hatással, nem kaphatott a korabeli egyháztól megfelelő ideológiai támaszt, olyat, amely a gazdasági értékek mellé szellemieket is rakhatott volna. A Duna-Tisza közére kirajzók gazdasági és társadalmi értékeket, jellegzetességeket vittek magukkal, ám nem vittek a jász öntudaton és aulikus magatartáson kívül magukkai integrált és modernizált, XIX. századra méretezett szellemi kultúrát. Egyébként is különbség van Debrecen és Jászberény hatásának feltételei között. Debrecen szellemi hatását úgy fejtette ki, hogy szervezett faluközösségek életét befolyásolhatta, míg Jászberény lakatlan területre telepített lakosokat, akik laza települési szerkezetben, tanyarendszerrel vették birtokba a területet, s mind a közösségi élet nehezen jöhetett létre, mind pedig a tanya jellegéből, gazdasági beállítottságából következően szellemi kultúrája eleve kisebb teret kapott az életmód egészében. Jászberénnyel, s a többi jász anyaközséggel kapcsolatuk fokozatosan meg is szakadt, s minthogy kellő szellemi indítást nem mondhattak magukénak, színtelenebbé váltak, mint azok a Duna-Tisza-közi mezővárosi kultúrák, amelyek a török időkben erősödtek meg, fejlődtek ki, s kitelepült, pusztákra kirajzó honfoglalóik az anyaközséggel —\ márcsak a kisebb távolság miatt is — szorosabb kötelékben állottak. Ha a XVIII. században megerősödő szabad polgárságnak a barokk nem adhatott a reformációhoz kötődő felvilágosult eszmékhez, puritanizmushoz hasonló polgári célokkal ekvivalens ideológiát, erkölcsrendet, akkor mi jellemzi mégis a Jászság és a Jászságból kirajzott népesség szellemi kultúráját? Bálint Sándor mutatott rá Szegeddel és környékével kapcsolatban, 33