Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Az Alföld népi kultúráját alakító újkori tendenciák

hogy a népi vallásosság a török hódoltság alatti területeken számos középkori vonást, tridentinum előtti megnyilvánulást őriz. A barokk szellem, mivel Szeged nem volt egyházi központ, hanem Kalocsa, Csanád és Vác hatókörének metszéspontján, mint esperesség helyezkedett el, — Szegedet nem is érintette úgy, mint Egert, Vácot. Az itteni vallásosság, katolicizmus inkább folytatása a közékorinak, de annak mégis egy szabad polgári viszonyokhoz idomult, polgári használatra készült változata. A török alatt ugyanis tovább élnek a régi hagyományok, de papok nélkül, főként laikusok vezetése alatt, s az egyházi hatóságok kikapcsolásával oldják meg lelki szükségletük kielégítését, s később sem igen tartanak igényt a látványos, nem rájuk méretezett eszmeiségre, gyakorlatra. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy a Jászságban — ahol 1564 után hasonló a helyzet, mint Szegeden, s elmenekül az egyházi hatóság — hasonló vonásokkal számolhatunk. Bálint Sándor éppen a Jászságban talált egy jászladányi ember személyében olyan egyéniséget (szentembert), aki a Szeged környéki gyakorlathoz hasonlóan maga irányítja, szervezi a szakrális alkal47 mákat. De utalhatnánk itt a Vendel-társulatok sajátos jellegére, a papságtól független közösségi vallási összejövetelekre, amelyek jellemzik a Jászságot, a Jászság vallási életét, s bizonyos határt vonnak közé és a nem jászsági községek közé. Ez utóbbiakban ugyanis az efféle megnyilvánulások mindenképpen egyházi szervezethez kötöttebbek, mint a Jászságban. Ez pedig arra utal, hogy a hivatalos egyházi törekvések mellett a Jászság népe kialakított egy vallási gyakorlatot, s tovább is éltette még a kirajzásokon is. Ez szellemiekben rokonítja a Szeged környéki településekkel, közel hozza egymáshoz a Duna-Tisza közi jászsági eredetű és szegedi vagy kecskeméti telepítésű községeket. Csakhogy míg Szeged iskolái, nagyvárosi szellemi kisugárzása — ha nem is egyházi vonatkozásban, iskolázottságban — magához köti a kirajzásokat, rokon vonásokkal ruházza fel, addig a jászsági eredetű kirajzásoknak nincsen ilyen kötődése. Éppen ezért a közös társadalmi, gazdasági és vallási gyakorlat ellenére is elválasztható Szeged vonzásköre a Jászság utódközségeitől. 6. Hogyan értékelhető mindezek fényében a Duna-Tisza közének kultúrája a vizsgált időszakban? Milyen tendenciák érvényesülnek e vidék népi kultúrájában? Mennyire egységes vagy differenciált terület ez? A Debrecenhez és Szegedhez köthető kulturális körzet integráltnak tekinthető mind társadalmilag, mind gazdaságilag, mind szellemileg., Valamennyi települése megannyi önálló arculatú egység, ám mégis közös 34