Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Az Alföld népi kultúráját alakító újkori tendenciák

volt a Tiszántúl egész szellemi életére, s az innen kikerült papok és tanítók nemcsak az értelmiséget, de az egész gyülekezet szemléletét is formálták, s ezzel hatottak a paraszti kultúrára, magatartási formákra. A hatást azonban nem úgy kell elképzelnünk, hogy e vonzáskörbe tartozó települések azonosak, hasonlatosak egymáshoz, hanem ellenkezőleg, eltérnek, különböznek egymástól minden közösség megannyi individuum, amely a saját lehetőségeit valósítja meg, bontja ki A reformáció ugyanis, szemben a középkori kereszténységgel, éppenséggel az egyént, a polgárt szabadította fel, vonta ki a merev sémák, kollektív megnyilvánulások kötelezettsége alól. Egy protestáns ember bibliával, zsoltárral a kezében maga is eleget tehet minden lelki szükségletének, s nem szükséges a templomba járnia, a gyülekezet életében résztvennie. Jóllehet pontosan a kálvinizmus visszaállított valamit a kollektív megnyilvánulásokból, erős, központosított szervezetté igyekezett maga is tenni az egyházat, mégsem sikerülhetett ez maradéktalanul. Az individuális megnyilvánulás, értelmezések lehetősége megmaradt, s polgárjogot nyert. Ez pedig azt jelentette, hogy az egyes falvak gyülekezetei nem egy központi akarat alatt szerveződtek, hanem saját köreiken belül. Mentől szabadabb volt egy-egy település közössége, mentől mentesebb a jobbágyi kötöttségektől, annál sajátosabb jelleget öltött egyháza, erkölcsi élete, amelyet végülis az egyház maga szabályozott. A nagykun települések pl. külön-külön egységek, mások az egyes települések temetési szokásai, sőt fejfatípusai, mások az erkölcsi normái, noha valamennyien egységes • közigazgatási elvek szerint szerveződtek. A protestantizmusban jelen vannak a közös vonások mellett a sajátosságok is, s az egyházi és világi testület — amely összefonódott egymással' — éppen a belső lehetőség kibontását tartja öntudatlanul vagy tudatosan is feladatának. Ahol 'harmóniában állt egymással a valóságos, földesúrtól mentes szabad vagy szabadabb jogállapot és a protestáns egyházszervezet, ott fejlődtek ki a kulturális sajátosságok leginkább településekhez köthetően. Ahol kötöttebb volt a jogállás (pl. a Szolnok megyei Tiszazugban) ott az egyes helyi tényezőkre épülő sajátosságok kevésbé érvényesültek, egy-egy terület falvai közelebb állanak egymáshoz kulturálisan. Ám bizonyos egyéni színezet itt is feHelhető, Maga a reformáció tehát nem uniformizál, a debreceni hatás éppen azt jelenti, hogy módjában, áll egy-egy közösségnek — bizonyos közös alapokra támaszkodva — sajátosságait kifejteni, megvalósítani. A protestantizmus' azonban csak alapja volt annak a kulturális hatásnak, amely Debrecenből kisugárzott. A XVIII. századtői terjedő moder29