Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Az Alföld népi kultúráját alakító újkori tendenciák

tatnak, addig a Jászságból elszármazott kocsériak, karaiak, szentlászlóiak kevesebb legelőt hagynak, s inkább takarmányt termesztenek, mint legeltetnek, holott a termesztési feltételek hasonlóak. Azaz a Jászságban teljesen megszűnt vagy erősen visszaszorult legeltetés nélküli, tanyai állattartást hozták magukkal már a XIX. század 60—70-es éveiben kitelepülök, s ezt is honosították meg az új helyen. A régóta itt honosok - bővében lévén a legelőnek, s más rendszerű gazdálkodást folytatván - sokkal külterjesebben gazdálkodnak, tanyáikon sokkal inkább a hagyományos szerkezetet őrzik gazdálkodásukban, mint az újonnan érkezettek. Nem lehet véletlen, hogy Szabadszálláson pl. a homok szőlőre való alkalmasságát nem maguk a törzsökös szabadszállásiak ismerték fel először, hanem a homoki részen lakó, cselédként ott élő, kis földeket vásárolni tudó idegenek (kunadacsiak). Az ő térhódításuk nyomán válik a homok szőlővé, emelkedik meg a katolikusok száma a református községen belül. A régi vagyonos családok továbbra is csak a feketeföldi tanyákon maradnak, s állattartó tanyai gazdaságokban látnak értéket és lehetőséget. Ez tehát megosztotta a Duna-Tisza közének gazdasági egységét, eltérő gazdaságtípusokat hozott létre a közös vonások ellenére is a tájon belül, s a szerkezeti azonosság ellenére is jól kivehető különbségeket rögzíthetünk a tájon belül aszerint, hogy régi, nagymúltú település lakói vagy a jászságiak, illetve más később beköltözőitek gazdaságairól van szó. A gazdaságtípusok eltérő jellege pedig eltérő életformát, ezzel együtt más színezetű kultúrát is hozott létre. 5. A Duna-Tisza közötti terület kultúrájának egységét, s az Alföld egészében elfoglalt helyét más szempontból is meg keli vizsgálnunk. A közös társadalmi vonások mellett ugyanis a XVÍÍI. században — s már korábban is — olyan integráló, kultúra egységesítő erők léptek fel pl. a Debrecen vonzáskörében lévő területeken, amelyek eleve elkülönítették az érintett településeket a másik két körzettől, Szeged és Jászberény hatósugarába eső részektől. S ez a reformáció, a protestáns szellem, illetve a vele összefüggő puritanizmus, mint erkölcsi normarendszer, magatartási forma és a felvilágosodás eszmeköre. Nem kívánunk most e helyen részletekbe menően foglalkozni e kérdéssel, csupán fel szeretnénk vázolni néhány tendenciát, s e tendencia paraszti kultúrával összefüggő, azt befolyásoló néhány szálát. Debrecen a török időkben nemcsak gazdaságilag, hanem szellemileg is a Tiszántúl központjává vált. A debreceni kollégium hatása rendkívüli 28