Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A paraszti munkaeszközök esztétikája

mitikus ornamentikájuk van; amelyek tudatosan is szépnek akarnak látszani. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy ezek jelentős része szintén munkaeszköz, használati tárgy és nem önmagáért való dísz. Már az egyszerű kasza fején is ott a magyarbajusz-szerű díszítmény. Készítője így kelendőbbnek, ízlésesebbnek, találta, sőt a kasza kacsát is fecskefarkú, kézhez simuló végűre alakította. A munkának, a munkaeszköznek mindez nem ártott, de a munka folyamatát nem is segítette. A kínálkozó szabad felület megmunkálása mégis fontos, mert tudatosan szépítette készítője a tárgyat. Ki akarta emelni más tárgyak közül. De ott vannak a gyönyörűen megformált guzsalyok, mosósulykok vagy mángorlók. Ezeken a díszítmény kifejezetten a szépség hordozója óhajt lenni, hiszen egyszerű deszkadarabba is bele lehet a guzsalyt állítani, s lehet rajta fonni. A mángorlónál is az a fontos, hogy nyele s kissé kiemelkedő feje legyen, amelyen a kéz megtámaszkodhat, s így erőt adhat neki segítségével a munkavégző. Ezek a tárgyak ugyanolyan munkaeszközök, mint más guzsalyok, mángorlók. Formájuk tökéletes, a munka technikájának megfelelő, a munkafolyamatokban a jó, a szép és igaz ideáját hordozzák. Ez a szépség azonban úgy tűnik kevés, meg kell toldani még valamivel, s meg is toldották. A szabad felületeket, a munkában részt nem vállaló szerkezeti elemeket olyan ornamensekkel díszítették, amelyek már egy másik szépségideált hordoznak: önállósult, a munka folyamatától elszakadt esztétikumot. A tárgyat készítője ezzel mintegy kiemelte a többi munkaeszköz közül, fényt irányított rá, felhívta rá a figyelmet. S amiért fénybe állította, annak komoly és nagy oka volt: baráti, szereimi ajándéknak szánta; kedvesének, komájának, gyermekének ajándékozta. Nemcsak jó munkaeszközt akart adni, hanem olyat, amely mások — a közösség — előtt hordozzák is e szándékot, kifejezésre juttatják a kapcsolatot. S e munkaeszköz társasmunkákon, együttdolgozások alkalmával a világ szeme elé kerül, fennen hirdeti a két ember kapcsolatát. Azét a két emberét, aki a paraszti munka állandó résztvevője, akinek élete a munkához láncolva múlik el. Azért ajándékoz különleges munkaeszközt, hogy ez társa, életének állandó része legyen. A nem munkát segítő díszítmény, s más szándékból fakadó, s éppen ezért már önállósult esztétikum azonban mégis a munkához, a munkaeszközhöz, s a munkát közösen végzők társaságához van kötve. A munka által igénybe nem vett felületen jelentkezik, s abban a szerkezetben, amelyet a munka folyamata célszerűen kialakított. Ennek ellenére nem lehet. 281