Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)
A paraszti munkaeszközök esztétikája
A munka rendeltetését nem befolyásolhatja, a munkavégzést feleslegesen nem terhelheti. A munka által kialakított szépség idea, illetve egy másik emberi szándékból fakadó esztétikai igény itt egymást tetézi, mintegy összefonódik. Elsődleges és alapvető a munka teremtette forma, amely kész formát, felületet, jelleget ad; e szimbiózisból valóságos érték csak akkor keletkezhet, ha a kettő harmóniában olvad össze. Primer társadalomnak neveztük a munkaközpontú, munkaerkölcsöt kitermelő paraszti társadalmat. S primer esztétikai értéknek kell tekintenünk a munkaeszközökben megnyilatkozó, munkafolyamatokban feloldódó esztétikai értéket is. Nem a társadalom primer volta miatt, hanem mert elsődlegesen jön létre, s még osztatlanul van meg benne a szép, a jó és az igaz ideája. A díszített munkaeszköz, használati tárgy már szekunder esztétikai értéket hordoz. Benne elválik a szép a többi fogalomtól, szépsége már nem a munkából, hanem egyéb emberi szükségletekből, igényből fakad (emberi kapcsolatok, szakrális cél). Léte azonban — minthogy munkaeszközökön jön létre - függ a primer esztétikai értéktől, ahhoz igazodik, szerkezetét, jellegét az befolyásolja. S a munkaábrázolás, mint a művészet egyik témája mindezt egy harmadik régióba emeli, s egészen más törvényeknek veti alá, de mégsem független a primer esztétikai értéktől. Amidőn a paraszti munkaeszközt más környezetbe, a munkafolyamatból kiemelve ízlésesen elhelyezzük, akkor bár csonkán, de mégis a primérértékeket vagy annak egy részét mentjük meg, juttatjuk kifejezésre. A népművészetnek e kettős forrású, de harmóniában felolvadó értékrendje, az arányok, emberi léptékek primer esztétikai értékből való származása egyúttal felhívja figyelmünket arra is, hogy a művészetben kialakult arányokat, az arányok törvényszerűségeit eredendően is e rétegben keressük. A szimmetria és asszimetria, a rész és az aranymetszés úgy tűnik nem mesterségesen kiagyalt arányok, hanem a munkafolyamat létrehozta formák, munkaeszközök eredeti szerkezeti sajátosságai. A díszítmények e szerkezetben jelentkeztek, ezeket az arányokat követték, s váltak a szekunder esztétikai értékeknek is léptékévé, természetes alapjaivá. Művészi alapelvekké később, s természetesen emelkedtek. Ahogyan a munka emelte fel az embert, s tette emberré, a munka volt a művészetek alapjainak is a bölcsője. Alapvető arányait, szerkezeti sajátosságait mindenesetre ez adja meg, s nagy szerencse, hogy a paraszttársadalom primer volta miatt e folyamat szinte közvetlenül tanulmányozható, kitapintható. Persze mindez sokkal általánosabb érvényű annál, semhogy csak a paraszt282
