Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Az Alföld népi kultúráját alakító újkori tendenciák

nak ugyanekkori 1102 km

2-nyi területén élő 8-8,5 ezer főnyire becsült lakosságából 7,3-tól 7,7-ig számított lélekszám esikkm

2-ként. Ezzel szemben a Kis- és Nagykunság, valamint Szolnok megye akkori ún. külsőszolnoki részére kalkulált területének népsűrűsége becslések szerint 1,8—2,5 fő között ingadozik, míg a szomszédos Békésben ugyanekkor három km

2 -nyi területre jut egy ember. E számok és adatok tükrében nyilvánvalóvá válik tehát, hogy a Jászság a török uralom alól, annak folyamatos megpróbáltatásait átvészelve, a környezetéhez viszonyítva jelentős lakossággal s azokénál jóval sűrűbb községhálózattal került ki. Ez lehetővé tette a Jászság számára a XVIII. század elején, hogy e nagymúltú lakossággal, és gyökeres kultúrával rendelkező terület differenciáltan fejlett közigazgatással, szervezetten állhasson át Rákóczi oldalára, s Debrecenhez hasonló, önvédelmi szempontokat is szem előtt tartó, önmegtartó mód szerint szolgálja a szabadság ügyét, olyan taktikával, miként arra a hosszú, török uralom alatt szerzett tapasztalatok és beidegzettség ösztönözte. A Jászság kiemelkedő vitalitását bizonyítja a XVIII. század elején az a dikális összeírás, amely a Hármas Kerület három részének anyagi erejének megállapítása érdekében készült 1707-ben. Eszerint a Jászkun Kerületben összesen 17.499 dika-egységet írtak össze, melyből 13.629 egység a Jász-Kerületre esett, míg a kiskunok 2.370, a nagykunok pedig 1.500 dica után fizettek. A Jász-Kerület tehát több mint háromszorosát fizette annak, mint amit a másik kettő együttvéve. A szabadságharc folyamán idemenekültek a kiskunságiak is, a a Jászság befogadta őket, hogy a harcok elmúltával ismét visszabocsássa a fölös népességét. Míg a Nagykunságot Rabutin 1706—7 telén kitelepülésre késztette, a kiskunságiakat sorozatos rác betörések zaklatták, pusztították, s a Tisza vidékét is kóborló hadak sarcolták, addig a Jászságot elkerülték a nagy hadműveletek. A szabadságharc elején a még akkor át nem állott jászokra átcsaptak a kurucok, s Ladányt megsarcolták, de ezután a jászok is szervezetten átálltak, s lefegyverezték az ott állomásozó Montecucolli ezred maradványait. 1705-ben híre jön, hogy a rácok a Jászság ellen is készülődnek. Mire Szentmiklóssy districtuális kapitány és Török András helyettese megszervezték a védelmet, s a támadás elmaradt. 1706-ban azonban Rabutin csapatai betörtek a Jászságba, főként annak déli községeibe, de Jászdózsára is. Ez az Őszi becsapás nem okozott súlyosabb károkat. Ujabb támadás 1709-ben érte a Jászságot az év augusztusában, amikor Thekely ezredes néhány száz főnyi seregével betört a 22