Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Erdei Ferenc társadalomszemlélete

belőle, s akik éppen ezért mássá kívánnak lenni. A kiszakadás a parasztságból, a mássá levés szándéka nem tömeges jelenség, de állandó folyamat, amely az egész társadalmat mintegy alulról táplálja friss erővel, megújítva elemeiben, de meg nem változtatja az egészet, legfeljebb jóindulatú apró változásokat eszközöl, s ezek még a külső hatásokat is inkább tompítják, semmint felerősítik, s elősegítik az örök parasztállapot, -szemlélet kialakulását. Erdei paraszt definíciójának másik részében éppen ezek fogalmazódnak meg: „A parasztság falun, tanyán és mezővárosban élő földművelő és munkás társadalmi csoport, mely külső és belső konvenciók által összetartott egységben külön civilizáció és külön kultúra szerint él állandó és különlegesen rendezett közlekedésben a társadalom többi csoportjaival, s akként helyezkedik el a társadalom alsó alaprétegeként, hogy folytonos kiválás révén a többi csoportok belőle újulnak meg." (Erdei F., 1980. 75.). Mit tartalmaz ez a maga korában merőben új, tudatosan forradalmi változtatást zászlajára író tudományos, s egyben politikai program? Milyen elemekből építkezik? Mit ragad meg a parasztságból mint egészből? Kiemeli azt, hogy a paraszti társadalom munkavégzésre berendezkedett társadalmi csoport, feladata a termelés megszervezése, s ennek megfelelő munkaszervezet létrehozása. Ezt a munkaszervezetet, s magát a munkát a társadalom lényegének tekinti, de egyben a világ színvonalával méri, s elmaradottnak tartja. Kiemeli azt, hogy a parasztság rendi jellegű társadalmi maradvány, s éppen ezért a modem társadalmi normáknak akkor sem felel meg, ha önmaga világán belül totális életet él, mert ez az élet a korszerűtlen termeléshez, munkaszervezethez és a világ színvonalához képest igen igénytelen, alacsony, sőt, embertelen. Kiemeli azt, hogy önmaga zárt világa, erőkiegyenlítettsége miatt a parasztság belső mozgásra, fejlődésre, lényegi és korszerű megújulásra képtelen. Belső mozgása - bár ezt részletesebben nem szemléltettük — álmozgás, mert a parasztság különböző csoportjai csak különböző stációi a paraszti létnek, amellyel a külső vonatkozásokra, hatásokra reagál. Kiemeli azt, hogy ebből az alávetett, mozgásképtelen, korszerűtlen állapotból ki kell emelni a parasztságot, s forradalmi úton, mert nem szabad parasztnak lenni, el kell törölni a föld színéről ezt a minőséget. S ha belső mozgásra képtelen maga a parasztság, akkor külső segítséggel kell ezt végrehajtani, megtalálva a társadalomban azokat az erőket, amelyek ezt a parasztság bizonyos rétegeivel együtt végre tudják hajtani. 222