Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Erdei Ferenc társadalomszemlélete

Korszerűtlen munkaszervezet, idejétmúlt rendi jelleg, belső mozgásra képtelen erőkiegyenlítődés, álmozgás, forradalmi űt és a forradalom kívülről történő végrehajtása. Már hallottuk ezeket a fogalmakat, felismeréseket. S nem a parasztsággal kapcsolatban, hanem az egész magyar társadalomra vonatkoztatva. Az egész társadalom képtelen a korszerű munkaszervezetet létrehozni, lényegi szerkezete a rendi társadalomból öröklődött, új elem alig van, belső kompromisszumokkal reagál a külső hatásokra, s ezt belső változásként igyekszik feltüntetni, noha előképe már többször is feltűnt a történelem folyamán, kívülről kell a kiegyenlített erők egyensúlyát a korszerű fejlődés és színvonal érdekében, forradalmi úton felborítani, s meg kell szüntetni a fennálló állapotot, hogy európaivá lehessünk. A paraszttársadalomról alkotott kép és a magyar társadalom egészéről felvázolt állapot 1943-ban szinte pontról pontra megegyezik, rímel egymásra. S itt most elhagytuk a finomabb részleteket, árnyaltabb rajzot, amely hasonló gondolatmenetet követ. Magyarán szólva: Erdei Ferenc a parasztságról, a paraszttársadalomról alkotott képét vetítette rá az egész magyar társadalomra, megkeresve az azonos pontokat. A paraszti társadalom válságjegyeivel ruházta fel az egész magyar társadalmat. A paraszti létet akarta megszüntetni korszerűtlen volta miatt, de ezt csak az egész korszerűtlen magyar.társadalom megváltoztatásával együtt képzelhette el. A paraszti lét fojtogatta, de felismerte az egész magyar társadalom torokszorító kezenyomát benne. Kimondhatjuk: Erdei Ferenc társadalomszemlélete Erdei Ferenc parasztszemléletével azonos minden lényegi ponton. Fel kell tennünk azonban a kérdést: nem leegyszerűsítés-e ez? Nem szűk keret-e az egész társadalmat paraszti keretekbe fogni? Megragadja-e ez a teljességet, még akkor is, ha a parasztokat, paraszti társadalmat európai méretekben szemlélte? A magyar társadalom egésze — mint ezt ő maga is bemutatta — 1848-ban nem újulhatott meg. 1867-ben, 1920-ban ugyanazok a meghatározó erők, s ugyanolyan uralmi rendszert alakítottak ki, mint a rendi társadalom idején. Vagy a polgárságot nem a dzsentri világ tartotta-e fogva egészében, nem sikerült-e korlátozásokkal, zsidótörvényekkel a nem beilleszkedőket visszaszorítani a forradalmak után, s a katasztrófa előtt? A munkásság vékony rétegéből is sokakat nem a kispolgári lét és életforma vonzott-e inkább, mint a tudatos harc? Nem felkínálta-e a múltból itt maradt, bizonyos kompromisszumokkal magát uralmon tartó uralkodó 223