Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Erdei Ferenc társadalomszemlélete

mozzanatát maga a munka hatja át, s ez alakítja ki belső értékrendjét. Azaz az érték és a munka, a társadalom és a munkaszervezet összefüggése életében meghatározó. Sőt nemcsak általában hat a paraszttársadalomra a munka, hanem a munka minősége, jellege, mezőgazdasághoz, földműveléshez kötött volta is döntő. Ezért fogalmazhat úgy, hogy a paraszt lényegében nem más, mint „...falun, tanyán és mezővárosban lakó földművelő és munkás társadalmi csoport..." (Erdei F., 1980. 75.). A munkára berendezkedett paraszti társadalom azonban ezt a munkát európai mértékkel mérve rendkívül korszerűtlenül végzi. Nem szakszerűen „...a munkának megfelelő és folyamatosan kiképzett társadalmi formák, módszerek között...", hanem egy igen alacsony, alávetett társadalmi helyzetben. Ez az alávetettség múltbeli örökség, a rendi társadalomból átöröklött, s éppen ezért túlontúl zárt világ is, amely bár önmagában teljes, de éppen teljessége miatt belső mozgásra képtelen. Kiegyenlítődtek az erők, s csupán külső mozgató hatására képesek kilendülni egyensúlyi állapotukból. E korszerűtlen munkavégzésre szorított paraszttársadalmat ugyanis nem valamely külső kényszer, hanem önmaga konvenciói, kialakult teljessége fosztja meg ma már a belső fejlődéstől. Kiegyenlítődött erejű társadalmában a település, a gazdálkodás évszakokra tagozódó munkaritmusa, a belső társadalmi tagozódás, a családi és emberi kapcsolatok, a társadalmi szokások és világszemlélet zárt, s éppen ezért béklyóba verő rendszert alkotnak, s ma már nem annyira a külső kényszer, mint a saját emberi életét, önmaga teljessé tételét szolgáló, egykor az élet elviselhetővé varázsló belső rendje tartja fogva. így fogalmaz: „A parasztságot, mint a szolgaságtól és a proletárságtól élesen elütő — egyébként, elvontan szemlélve, ugyanolyan gazdasági szerepű — társadalmi formát az erőszaknak valaha érvényesülhetett történeti hatásán túl és a gazdasági viszony tárgyi kényszerítőerejének az érvényesülésén felül, egy különleges társadalmi üzemmenet egy sajátos formaképződés hozta létre... és ez a szerkezetiség tárgyi kényszerítő erővel szabja meg a parasztság életét." (Erdei F., é. n. 14.). A teljesség tehát gát, az erők kiegyenlítődése mozgásképtelenség, s szunnyadó energia, amelyet fel kell szabadítani, hogy az hatóerő lehessen. S ezt már 1936-ban Montreux-ben felismeri: „Azt is most tudtam meg, hogy egy nép és osztály, amíg határai közt nyugodtan él, addig nem energia, mely minden követ képes elgördíteni." (Erdei F., 1984. 74.). Ezért idejétmúlt a parasztság, mint rendi jellegű maradvány, mint zárt életforma, s mint megújulni képtelen munkavégző csoport, munkaszervezet. Ezért széngyeletes a paraszti lét azok számára, akik már kissé kiléptek 221