Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Az Alföld népi kultúráját alakító újkori tendenciák

— tudjuk - Berényben és Apátiban még az egyházi rendek működésével is kiegészült. Ezek természetesen nem szerepelhetnek a katonai célú összeírásban, s így hiányzanak is belőle. Jogos azonban az a feltevésünk is, hogy a fentiekben vázolt világi szervezetre utaló adatok is hézagosak. Magasabb tisztségekre az időben csak tapasztalt, idős korban lehetett eljutni. Az ilyenek azonban katonai szempontból már nem voltak számításba vehetők, s így nem kerülhettek bele a kimutatásba. Az előadottak szerinti, 1705-ben funkcionáló differenciált jászsági községi közigazgatás nem jöhetett létre néhány év alatt, s különösen nem szerveződhetett ilyenné a török kiűzése óta eltelt rövid idő alatt idegenből összesereglett konglomerátum körében. Nagy múltra kellett visszatekinteni e községeknek és közigazgatásuknak, s el is kellett éraiök jelentős népesség-számot ahhoz, hogy szükség legyen üyen összetett és differenciált feladatokra is alkalmas közigazgatási rendszerre. Hogy a Jászságban 1705-ben milyen létszámú lakossággal kell számolnunk, arra ugyanez az összeírás utal. Ali jászsági községben 117 zsellér és 1424 gazda családot írtak ekkor össze, s ezek 1.170 táborban lévő katonát, 99 hősi halottat, 62 eltűnt katonát adtak 1705-ig (ez év áprilisáig) a szabadságharcnak. Nagy létszám ez a terület kb. 8.000—8.500 főnyi lakosságához viszonyítva, 16—16,5 %-a a lakosságnak. A bemutatott adatok nemcsak a közigazgatás nagy múltját hivatottak bizonyítani, hanem a Pentz-féle összeírásban szereplő bevallásokkal együtt valószínűsítik azt is, hogy a lakosság és a közigazgatás a viharos századokban is épségben maradt a Jászságban. Hasonló bevallások, visszaemlékezések ugyanis nem állanak rendelkezésünkre a két Kunságból, s mint láttuk, ott nemcsak a közigazgatás kevésbé szervezett voltával, de hiányával is számolnunk kell sok esetben, hiszen 1699-ben mindössze öt településen folyik szervezett élet, él nagyobb számú lakosság. Ha most egy pillantást vetünk a Tiszavidék egyéb területeire, akkor azt tapasztaljuk, hogy néhány Tisza mellett meghúzódó kisebb halász falun kívül (pl. Vezseny, Ug, Nagyrév, Alpár) alig találunk néhány jelentősebb települést, olyat, ahol az élet folyamatos lenne: Tiszakürt, Tiszaföldvár, Kenderes, s távolabb Mezőtúr, Öcsöd . Nem lakatlan teljesen ez a terület, de szervezett községi élet nem mindenütt van, s a terület ritkán i s lakott. Akkor, amikor Szabó István a XV.III. század eleji Magyarországnak a 279.805 km

2-nyí területén élő népességét 3-3,5 millióra teszi s így az átlagos népsűrűséget a becsült lélekszám szélső értékei alapján 19,7-től 12,5-ig terjedően állapíthatjuk meg km

2-ként, a Jászságban, an21