Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A „Dőlt vitorla" ürügyén (Illyés Gyula költészetének erkölcsvilágáról)

kocsisok, vadászok munkájának, törődésének emléke szövi át. A hazai táj illemtudó jegenyesorai rég elhunyt ősük „ültetői kedvét" repítik szét vidám bakanótaként. Az elgurult pénzdarab, a belvárosi járdán átringó fiatal nő a munkát idézik, melyet az alázatos nép életté szépített. Ez a mély erkölcsi felfogás teszi fogékonnyá minden alkotás iránt. Nosztalgikus vágy helyett örömmel szemléli a szülőháza, régi faluja helyén növő újat, az emberi alkotás még tökéletesebb, hatalmasabb megnyilatkozását, a kézzel pörgetett orsók gépzajba fulladását. S elkomorul az emberi értékek pusztulásán, a háborún, mely a „tengerit, krumplit, diót, majd az őszi hold fordulata után — áldomásra — sárga bort" termő ősanyát, a földet fullasztja viszkető mocsokba: „... Most meddő, morcos. Újra durva lett. Hallgat bár itt a kikelet s minden fogan — Mit tettünk vele? Óh, mit tettek a föld boldogságával, daltalan hazátlan emberek!? (Háborúk után) Ez a hatalmas zárt rend nemcsak a paraszti világot, a paraszti világ értékeit ötvözi eggyé. A munka erkölcsi talapzatára épített szilárd rendszer közel hoz hozzá, megértet vele minden emberi alkotást. A szerszámok, felépített házak, ólak, felásott kertek, magasra rakott kazlak és Giottó, Tersánszky, Borsos Miklós, Bernáth Aurél, Kodály Zoltán örökbecsű alkotásai ebben az erkölcsben édes testvérek. Mert a tudatlan vagy tudatosan alkotó dolgát hittel végző ember „a Lét, a Rend szabad összhangját" kereste. Ezt a szilárd rendet maga is a paraszti világ szokásai szerint építette ki, szinte öntudatlanul, természetesen, csak később eszmélve rá. Mert a munka erkölcsét is az öntudatlan erők, szigorú csapások, önmagukat megbosszuló vétségek formálták erőssé. A maga erkölcse is ilyen törvény szerint növekedett benne: „Vád, rágalom, gyanú — öreg szerzetesek módján dicsérem a Gonosz dolgát is. Mert mi baj? Bár nincs, aki vezet, van aki - jókor ostoroz! 213