Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Az Alföld népi kultúráját alakító újkori tendenciák

Mindez a folyamatosság, a folyamatos közigazgatás meglétének bizonyítéka. Jól tudjuk, hogy az emlékezet több generáción át pontos lehet, de semmi esetre sem ilyen ügyekben. Ezek nem olyan természetűek, amelyekre bárki, bármilyen lakos visszaemlékezhet. Ilyen adatok csak a funkciókat viselő emberek emlékezetében élnek tovább, vagy pedig az írásos bizonyítékok, feljegyzések alapján, illetőleg egy ezzel foglalkozó testületen belül hagyományozódás útján maradhatnak fenn. Működnie kellett itt folyamatosan egy hagyományokat, adatokat őrző és ismerő testületnek is. S hogy ez valószínű, arra az 1705-ös katonai összeírás is rámutat, természetesen szintén csak közvetett úton. Ez az összeírás felsorolja a hadkötelezettség szempontjából számításba vehető lakosokat, s megjelöli az egyes személyek községben betöltött közfunkcióit is. Ebből egy egészen differenciált társadalom és közigazgatás képe rajzolódik ki előttünk. 34-féle tisztségre derül fény. Mindnütt megtalálható a bíró, avagy bírák, akik mellett néhány, minden bizonnyal választott tanácstag, a későbbi magistratus szűkebbkörű elődje áll (cives). Nótáriust csak Jászdózsán említenek, de valószínűleg egyéb helyeken is lehetett. Jellemző a községi közigazgatásra a Jászságban az ún. tizedesek (decurioDes) megléte. Ezek száma változik községenként, a község nagyságától függően. Legtöbben Árokszálláson vannak (7 fő). Mellettük ott szerepelnek a tanítók (magistri), bár nincs minden községben ilyen, de más forrásokból tudjuk, hogy ez időben Apátiban és Dózsán nem is egy működött már. Kívülök a község, n alkalmazottaiként szerepelnek: ökörpásztor, sf.rtéspásztor, borjúpásztor, gulyás, csikós, kanász, juhász, csordás . A pásztorok megnevezései egyben az állattartás jellegére és méreteire is utalnak, láthatjuk belőlük a nemenként, koronként, fajtánként elkülönített nyájakat, amelyek legeltetésének megszervezését nem a gazdák végezték el, hanem a község biztosíottta. Ladányban és Kiséren a csőszt is megemlítik, Berényben pedig szó van a piacok, mészárszékek és állatok felügyelőiről is, és több helyen szerepelnek a bormérők, kocsmárosok és mészárosok is, s mindenütt molnárok. Mindezek már komoly és szervezett közületi gazdálkodásról tanúskodnak. Ennek méreteit kiegészítik a minden bizonnyal közület (város) alkalmazásában álló, külön megemlített kézművesek, napszámosok, kocsisok, végül a sírásók, siratok, illetve szakács is, dokumentálva, hogy 1705-ben a községben az emberi élet legkülönbözőbb alkalmainak megünnepléséről is szervezetten gondoskodtak. Természetesen az itt felsorolt világi szervezethez tartozókon kívül számolnunk kell ekkor már a Jászságban az egyházi szervezettel is, amely 20