Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)
A paraszti olvasás és a folklór
kelti. A közösség pedig beidegzett mechanizmusai szerint, saját tudatához, világképéhez, ismereteihez hasonltja a rögzített szöveget. Ezzel nem világképe határait tágítja, csupán mennyiségileg gyarapszik. A gyógymódok, a gazdasági tanácsok átértelmeződésén, néphitbe, népi tudásanyagba való beágyazódásán keresztül jól lemérhetők ezek a folyamatok. Egy gyógyítási eljárásokat tartalmazó paraszti kéziratnál nehezebb vegyesebb eredetű, de egységesebb jellegű irományt fellelni. Az orvosi, okszerű tanácsok is azonnal a népi gyakorlat nyelvére lefordítva kerülnek a füzetbe, átértelmeződnek; formailag alig választható el a tudományos eredetű és a hagyományos, néphitbe ágyazott eljárás. A paraszti olvasásnak nemcsak a technikája, a közösségi jellege, a szóbelivé való átalakulása fontos, hanem az is, hogy az olvasmányok a folklór szövegek, mesék hatására évről-évre előkerülnek. Az idő rostáján kihullnak a népszerűtlen történetek, ám újra meg újra előkerülnek a kedvelt darabok. Túrkevei vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a századfordulón nemcsak agyonolvasták, de minden évben el is mondták a kalendáriumokban egyébként is évekig témának tekintett dánosi rablógyilkosságot, a csodarabbi sírjáról szóló történetet, Solymosi Eszter esetét, Rudolf trónörökös eltűnését, Erzsébet királynő meggyilkolását, stb. Ezek jól kiszínezve, a gyilkosság egyébként nem fúl részletesen leírt eseményeit szóban taglalva kerültek előadásra, s nemzedékek nőttek fel rajta. Nem véletlen, hogy e történetek — az eseményekben, külső történésekben szegény történeti korszakban — különös erővel hatottak a fantáziára. Az í. világháború eseményei elhalványították az ilyen történetek jelentőségét, a saját élmények elmondása került előtérbe, illetve megnövekedett a parasztság körében a háborús és katona történeteket feldolgozó regények ázsiója. 0-' A mai faluban a televízió általánossá válásával az olvasmányok ilyen szerepe háttérbe szorult. Jobbára megszűntek azok az alkalmak, amelyek egy-egy előadó közönségét biztosították. A közös szomszédi ТУnézés azonban ma is gyakori. A képernyőn játszódó eseményeket azonnal kommentálják, megjegyzésekkel kísérik; családi vagy baráti körben pedig még hosszan tárgyalják a történetet. Rögződése, hagyományozódása azonban nem biztosított — s ezért is hatástalan —, mert nincs ismétlés, gyakoribb visszatérés. Ez a lehetőség szinte kizárt. Új TV-játék, új beszédtéma, s ez az előző élményt agyoncsapja. Még ahol megvannak a közösségek, ott is egyszeri beszélgetési alkalomként szolgái. 5. Azt hiszem már az eddigiekben is sikerült rámutatnom, hogy 180
