Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A paraszti olvasás és a folklór

ket, hanem az összejövetelt, az olvasási gyakorlatot tiltotta. Veres Péter, Szabó Pál regényeiből, írásaiból az ilyen összejövetelek lefolyásáról pontos képet alkothatunk. Tamási Áron a „Hazai tükör" című regényében — nyilván gyermekkori farkaslaki élményei alapján — megeleveníti a főhős Madár Vince édesapjának környezetét, amint olvasni, a sajtót megbeszélni összejárnak, s így értesülnek a reformkor és a szabadságharc híreiről.

31 A XIX. század utolsó harmadában alföldi mezővárosainkban, majd a kisebb településeken is gombamódra alakultak az olvasókörök, újságot, könyveket kínálva tagjaiknak. Számtalan lejegyzésem tanúskodik arról, hogy az olvasás ott is csoportosan történt: egy-egy jól olvasó ember körül összegyűltek, s az hangosan elolvasta a szöveget vagy a már korábban elolvasott újságot szemmel ellenőrizve ellenőrizte, értelmezte. Kunszentmártonban, Jászberényben, Túrkevén pl. 1876—1950 között több mint negyven, ötven különböző kör működött. Ezeknek az emlékezet szerint számtalan analfabéta, félanalfabéta tagja volt. Ők is rendszeresen megjelentek ott, s körülülték a jól olvasó, tájékozott cimborákat, végighallgatták a napi híreket, a gazdasági lapok szaktanácsait, s olvasás közben megállították a recitálót, megismételtették a szöveget, adatokat. A politizáló 48-as körök, kubikos és zsellér kaszinók írni-olvasni nem tudó tagjai ugyanígy tehettek szert új ismeretekre, tájékozottságra. A parasztságnál tehát a legutóbbi időkig nemcsak a hangos, de a kollektív olvasás is fennmaradt, s ez egyben magyarázza a regények kisebb népszerűségét, a versek, rigmusok, rövid próza (kalendáriumok, ponyvanyomtatványok) nagyobb szerepét. Hosszú szövegeket, amelyek napokon-heteken át tartanak, nehéz követni, s ezeket legfeljebb családi körben olvashatták fel. Ez magyarázza egyebek (pl. az olcsóság) mellett az újságok és kalendáriumok illetve a filléres nyomtatványok nagyobb szerepét.

34 A kalendáriumok vegyes, sokoldalú és rövid, olvasmányos történeteikkel hatottak. A bibliák, legendákat tartalmazó ponyvakiadványok szintén a népszerű, agyonolvasott paraszti könyvek közé tartoztak. A hosszabb szöveget, regényt önmagukban is elolvasó személyek általában alkalmat találtak arra, hogy ne szószerint felolvasva, hanem történetté formálva szóbelileg adják tovább olvasmányaik lényegét. A már említett összejöveteleken, tanyázásokon, társas- és családi ünnepeken, télen szapuláskor, mosáskor a sarokban ülő férfi vagy könnyebb munkát végző nő, esetleg gyermek mások örömére előadta akár több 178