Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A paraszti olvasás és a folklór

tudunk a reformáció előtti időkből, s a XVI. század második felében más kiépített iskolahálózattal kell számolnunk. Ugyancsak a Jászságban és DélHeves megyében, a hatvani szandzsák területén 1550-ben számos „dijak" és „Mestör" kerül összeírásra, tanúsítván a kis falvakban megtelepedett írástudók, létét, tanítók (mesterek) alkalmazását. Békeffy Rémig a káptalani iskolák rendszerét vázolja fel a XVI. század közepéig, s kiderül művéből, hogy már a reformáció előtt megindult az alsóbb szintű népoktatás országosan is. Jelentős szerepet kaptak az alsófokű oktatásban a licenciátusok, akik írni-olvasni'tudván oktatták az alsóbb néprétegeket. Jelentőségük a hódoltsági területen a XVI—XVIII. században megnőtt, s a ferencesekkel együtt szentségeket is kiszolgáltattak. Társadalmi szerepüket, erjesztő voltukat történetírásunk csak a legutóbbi időben ismerte fel igazán. ' A Dunántúlon a baranyai egyházmegye, a pápai egyházmegye, Észak-Magyarországon a barsi egyházmegye már a XVI. században iskolát alapít, s a XVII. századra sűrű falusi iskolahálózatot hoz létre a 1 7 protestánsok körében. Nem célunk azonban e helyen az oktatás történetének résztletesebb rajza. Csupán arra szerettünk volna néhány adattal utalni, hogy már a XVI. század első felében főként a ferences iskolahálózat, a licenciátusok működése, később a század második felétől a protestáns iskolarendszer jelentős alsó, s részben középfokú oktatást honosít meg a parasztság (jobbágyság) körében, s terjeszti az anyanyelvi írás-olvasást. Az ígéretes XVII. század után az ellenreformáció időszakában nagyarányú visszaesésnek vagyunk tanúi. A XVIII. század első évtizedeitől a katolikus egyház lehetetlenné teszi és visszaszorítja a protestáns oktatást, ugyanakkor még jónéhány évtizedig képtelen színvonalas alsófokú oktatás megteremtésére. Zalában, Somogyban, Fejér megyében, s általában a Dunántúlon a visszaesés mind az iskolák számában, mind a tanítók felkészültségében, s az oktatási feltételek megteremtésében egyaránt szembeötlő.

18 A XIX. századig az Alföldön, a Tiszántúlon és Erdélyben minden nehézség ellenére fejlődtek a protestáns iskolák, s egyre inkább leánytanítók alkalmazására is sor kerül. Nagyobb mezővárosokban pedig megteremtik a középfokú oktatás feltételeit, is. A XIX. század első felében az Alföldön a református iskolák színvonala alsó szinten is magasabb, mint a katolikus iskoláké. A II. József idejében bevezetett Birodalomszerte kötelező alsófokú oktatás az addig elnyomott protestáns iskolák újbóli fellendüléséhez vezet, míg a tanító rendek átmeneti megszüntetése 173