Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A paraszti olvasás és a folklór

birtokos nemesi környezetben Mária Terézia politikája eredményeként ranggá válik a bécsi kultúra javaival való élés, a Bécsben tartózkodás, s ez odavezet, hogy másfélszáz év múlva arisztokráciánk jó része"— mint ezt Károlyi Mihály önéletírása is bizonyítja — teljesen idegemié, nemzetközivé válik; a benne mégis meglévő úgynevezett magyar szín a francia vagy angol arisztokratákban egyenes visszatetszést vált ki. A vidéki birtokaikon élő magyar nemesség és a nép kultúrája közötti különbség szintén megmutatkozik, de felemás voltáról az egykorú vígjátékokból Bessenyeitől, Csokonain és Kisfaludyn át Csiky Gergelyig kitűnő képet kapunk. Elmondhatjuk róla: egyáltalán nem tekinthető sem lényegesen különbözőnek, sem a szájhagyományozódástól függetlennek. Még a kapitalizmus kori polgárságunk is e réteg felemás kultúráját másolja. A polgárság azonban mégis megteremti a maga új, immár nemcsak a tradícióra támaszkodó kultúra-átörökítő és éltető eszközeit: a színházat, a kaszinót, a különböző polgári olvasóköröket. 2. Valamennyi társadalmi réteg közül a parasztság kultúrája alakult legszervesebben. Végig megmaradt folklór jellegű kultúrának, megőrizte a. hagyományozódás prioritását, de mégis élt az írott kultúra javaival is. A Kárpát-medencében való letelepedés után még évszázadokon át, egészen a XV—XVI. század fordulójáig kizárólag a hagyományok biztosították a kultúra életét, s a térítő szerzetesek, a lelki gondozást végző papok is erre alapozták tevékenységüket. Mégis fokozatosan — minthogy a XIV. sz.-tól az egyház kultúrája már hazánkban is javarészt írásos — az írásbeliséghez kötődött. Rögzített szövegeket, formulákat közvetítettek még az írniolvasni nem tudó papok is, s ezt a célt szolgálták a középkorban oly jelentős képi ábrázolások {Biblia pauperum), s az ezeken megjelenő, mindenki, számára beszédes szimbólumok. Ez a laza kapcsolat mintegy előkészítette egy későbbi kedvező helyzetben kialakuló népi írásbeliség befogadását, természetes adaptálását. Már a XV. sz. második felében több kisebb faluban kimutatható az iskola-kezdemény. Sebestyén Kálmán néhány kalotaszegi kis településen mutat ki XV. sz.-ban működött tanítókat, a következő két századból pedig szinte teljes névsort közöl. Jóllehet Jakó Zsigmond a XVI. század második felétől 'tartja jelentősnek az erdélyi falusi iskolákat, már a XV. században jeles hatást tulajdonít a falura került literátus embereknek. A Jászságban 1472-ben megtelepedő ferencesek iskolát tartanak fenn Jászberényben. Három iskola működött itt a mohácsi vész kórüli időkben, majd ezek protestáns kézre kerültek Skaricza Máté révén. A Nagykunságban szintén több iskoláról 172