Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A játék fogalma és helye a társadalomnéprajzban

A játéknak, e csonka tevékenységi folyamatnak a másik meghatá­rozó eleme az akció. Ha ezt a játék szempontjából, mint a tevékenységi folyamat meghatározó részét kívánjuk jellemezni, elsősorban sajátos irányára kell felfigyelnünk. A játék, mint már többször mondottuk, nem rendelkezik ok- cél jellegű indítékkal, s ezért nem irányul határozottan valamely produktumra. A játék akciójának iránya magára az akcióra mu­tat, mintegy önmagába záródik, s minden akció újabb és újabb akciót inspirál. Ez az oka annak, hogy a gyermek nem képes abbahagyni ereje fogytáig a játékot, s a játék akciói zárt pályán mozognak, mindig újabb játékot szülve. Ezért van az, hogy az elkészült játéktárgyak nem tekint­hetők végeredménynek, hanem újabb játékakciók forrásává válnak. A já­ték akciónak, mint sajátos mozgásformának, mégis ezek az újabb belső indítékai sajátos ritmust kölcsönöznek, s a játék végnélküli szakaszát megbontják ciklikus mozgásukkal. A játékban részt nem vevő felnőtt számára csakhamar idegesítővé válik egy-egy szónak a hajtogatása, újrá­zása, a már egyszer felépített dominóház szétrombolása, majd többszöri felépítése, újra való lerontása. A játék akciójában ezek a visszatérő cso­mópontok, amelyek lehetnek ugyanazok a hangok, szavak, felkiáltások vagy ismételten létrehozott tárgyak, visszatérő mozdulatok, stb. teszik a játék folyamatát a játszók számára tagolttá, s egyben érdekessé is. Ha megkíséreljük a játékokat leírni, akkor ezt a végnélküli, önma­gát újraszülő, önmagára irányuló akciót valamely ritmikusan visszatérő ponton meg kell szakítanunk, s ez a ritmikusan visszatérő pont többnyi­re egy kerekre zárt dal vége vagy egy elkészült játéktárgy. E folyamat­ból való kimetszés a ritmushatáron azt a hatást keltheti, mintha itt az ak­ció valóban valamely produktum létrehozására irányult volna, s a folya­mat éppen olyan teljes lenne, mint a munka vagy a kultusz esetében. 5. A játék, mint minden tevékenység nem mezteleníthető le önma­gára a folyamatra. Az akció, mint már említettük, mindig valamely szi­tuációban megy végbe, s ez a szituáció meghatározza a tevékenység folya­matát. A munka vagy kultusz, mint teljes tevékenységi folyamat sokkal­ta összetettebb szituációban zajlik, mivel a szituációnak a terjes tevé­kenységi folyamat is része, fontos alkotóeleme. A játéknál a csonka te­vékenységi folyamat egyszerűbb, zártabb szituációt teremt. A tevékeny­kedő személyek koordinátáit elemezve rámutattunk arra, hogy a társa­dalom egészébe, bizonyos kulturális hagyományokba éppen a résztvevők személye kapcsolja be a játékot, s ez más-más szerkezetű szituációt is szer­vez. A játszó személy koordinátáinak ismerete, pontos bemérése eien­167

Next

/
Thumbnails
Contents