Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A játék fogalma és helye a társadalomnéprajzban

lem, pontosan sikerült kijelölni, érzékeltetni és megragadni, s összetéveszthetetlenül szembeállítani a munkával, mint teljes, a tevékenységi folyamat minden elemét tartalmazó folyamattal. Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy a játékot akár kultúrtörténetileg, akár pedagógiai szempontból, akár lélektanilag vagy a munkára nevelés szempontjából ne tekintsük az emberiség hasznos és célszerű tevékenységének, olyannak, amelyet a társadalom — felismerve jelentőségét — különböző célokra haszonnal és eredménnyel fel ne használt volna története folyamán, s generációk egymásutánjában ne tulajdonított volna neki fontos szerepet. Játékkal foglalkozó irodalmunk lényegében e felhasználás, felhasználhatóság érdekében keletkezett, s bár mindig leszögezték szabad, kötetlen jellegét, reális, gyakorlati cél nélkül valóságát, a különböző osztályozások, kategorizálások mégsem ebből az alaptermészetből indultak ki, hanem valamely határozott pedagógiai, lélektani — azaz külső — szempontot érvényesítettek. 3. A játéknál a tevékenység teljes szerkezete tehát nem, vagy csak véletlenül alakul ki. Hiányzik a külső ok- cél jellegű indíték, s a produktum, amely az akciót az indítéknak megfelelően lezárja. Ha egy játék folyamatában keletkezik is kézzelfogható játéktárgy, lezárt formájúnak tűnő cselekmény, szöveg, ezt nem tekinthetjük igazi produktumnak, mert a játék megszakítatlan folyamatában új akciók egész sora kapcsolódik még hozzá; nem lezárja a folyamatot, hanem annak részévé válik. Pl. egy kis lovaskocsit nem azért készít el a gyermek, hogy ezzeí befejezze a játékát, hanem azért, hogy azzal apró zsákokat szállítson, felkantározza a lovat, ide-oda hajthassa terelőszavakkal, mozgassa, s ezzel egy újabb folyamat részévé tegye. A játéktárgy a játék egész folyamatának legfeljebb egy szakaszát zárja le, de nem végeredménye a játék akciójának. Éppen ezért joggal mondhatjuk, hogy a játék, mint nem teljes szerkezetű emberi tevékenység folyamatának csak egy részével a tevékenykedő akciójával azonos. Emiatt a játék jól el is különíthető minden egyéb tevékenységi formától. A játék és a munka közötti szerkezetben' eltérésről az imént szóltunk. Megemlítettük azt is, hogy a néprajzi szakirodalom, bizonyos szokásokat, kultikus cselekményeket is gyakran nevez játéknak: pl. lakodalmi alakoskodó játékok, betlehemes játék. Rendszerünkben az efféle tevékenységek a paraszti munka körébe sorolva, mint vélt munkák jelennek meg. Ezt az indokolja, hogy a kultikus cselekményt végrehajtó közösség ősi soron az efféle cselekményeket a munkához hasonlóan hasznos tevékenységnek tekintette, s vele a munkafolyamathoz 164