Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A játék fogalma és helye a társadalomnéprajzban

jól elválasztható elemei az indíték - tevékenykedő - akció — produktum, s együtt egy teljes folyamatot alkotnak. A folyamaton belül az indíték mindig ok és cél jellegű, amely akkor válik teljessé, ha a tevékenykedő személy vagy közösség ezt a célt a produktummal meg is valósítja, le is zárja. Ez a tevékenységi folyamat azonban nem légüres térben, hanem konkrét viszonyok között zajlik, mint ahogyan konkrét maga a cselekvő személy vagy közösség is, amely az indíték hatására az akciót megindítja. A konkrét viszonyok összességét szituációnak neveztük, s ebben egy konkrét tevékenységi folyamattal kapcsolatban különböző olyan hatások is érvényesülhetnek, amelyek akció közben megváltoztatják az eredeti okcél jeUegű indítékot, s egészen más produktumot hoznak létre, mint az elképzelt, eredeti. A társadalomnéprajzi kutatások feladata, hogy mind a tevékenységi folyamat részeit, mind egészét, mind pedig a szituációt konkrétan tanulmányozza, s a keletkezett produktumokat ezek fényében értékelje és elemezze. Amikor munkáról beszélünk, akkor akár egy konkrét esetet tekintve, akár általánosságban szólva úgy tekintjük, hogy ez a tevékenységi folyamat mindig teljes: megvan a munka konkrét indítéka, hiszen a munka maga célszerű tevékenység, s mindig meghatározott, elérendő célt, létrehozandó produktumot állít követelményként maga elé. Sa munkafolyamat akkor válik teljessé, ha ez a cél meg is valósul, ha a szituáció korlátozó volta miatt néha részlegesen is. Ezzel szemben a játékot olyan tevékenységi folyamatnak kell tekintenünk, ahol a tevékenység teljes szerkezete nem alakul ki, egyes elemei hiányoznak, illetve szükségszerűen jelen sincsenek. A játék elméletével, meghatározásával foglalkozó kutatók bármilyen szempontból is vizsgálták a játékot, egyben tökéletesen egyetértettek: a játékban a teljes szabadság érvényesül, s reális, gyakorlati cél nélkül való. Szemben a munkával, amely kényszer jellegű, reális gyakorlati célt szolgál, s szükség, kötelesség, s más egyéb váltja ki indítékként, — a játék külső indíték nélküli és egészében véve céltalan tevékenység, még akkor is, ha időlegesen megjelenik benne valamely rövidtávú, egy-egy motívumot, tevékenységi szakaszt befolyásoló cél vagy indíték. E tekintetben Kant, Wundt vagy Spencer és Huizinga álláspontja megegyezett egymással, holott nagy különbség van közöttük a belső kiváltó ok (esztétikai, képzelet által motivált, erőfölöslegből fakadó vagy a kultúrára felkészítő) értelmezésében. A játék pontos helyét, s e mások által már megfogalmazott alapvető természetét társadalomnéprajzi rendszerünkön belül úgy vé163