Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Ünnepre való készülődés a Tiszazugban

előtt az egyik fontos dolog a bor beszerzése volt. A nem bortermelők le szokták kötni előre a tiszazugi szőlősgazdáknál a megfelelő mennyiséget, időről-időre meg is emlékeznek róla, de a bor vásárlása mégis nagy aktus. A család idősebb férfi tagjai szekérrel, demizsonokkal felszerelve egy fél napot szánnak még a helybeli borvásárlásra is az ünnep hetében vagy ünnep szombatján. Külön társadalmi alkalom ez. Kilátogatás a szőlőbe olyan gazdákhoz, akik kint laknak, esetleg sógort, komát is visznek szakértőnek. A poharazgatás, kóstolgatás az ünnep vidám, nem szakrális hangulatából előlegez már valamit. Hozzátartozott az ünnepi előkészületekhez az „őretés", malomba menés. Tiszakürtre, Tiszaföldvárra, Kunszentmártonba mentek kalácsnak való lisztet őrletni, illetve a csépaiak, sasiak, ugiak Csongrádot keresték fel. Az egyes családok összefogtak, s két-három rokon család, sógor, koma rakodott egy kocsira, szekérre, s útközben a kocsmákban, várakozáskor a butellából, üvegből iszogattak. Számukra ez a visszatérő alkalom szintén felidézte az ünnepeket, s az előkészületek közé tartozott. András naptól kezdve (nov. 30.) a Tiszazugban már karácsonyra vágták a disznókat. Az Andráskor levágott disznóból kocsonya, hurka, kolbász került az ünnepi asztalra. A disznóölés, disznótor így ünnepi előkészületnek is, de önálló, a maga lábán megálló szokásnak is tekinthető. Mennél közelebb esett a vágás a karácsonyhoz, annál jobban idézte magát a karácsonyt is. Leginkább mégis az asszonyok sütés-főzése keltett ünnepi hangulatot. A tisztafélék, a kelt- és porlós tészták már a nagyobb ünnepek előtti napokon elkészültek és, a kamrába a zsákok tetejére, a rácsra kerültek a megsütött kenyerek mellé. A töltöttkáposztát vagy „szármát

55 is előtte való nap készítették, s általában minden húsos-káposztás ételt, a hurkát, kolbászt is csak tepsibe tették, s másnap egyszerűen a kemencébe dugták. A megtisztított csirkét, a friss húsokat feldarabolva vagy egészben a kamrában tárolták, nem sütötték le, hanem frissen másnap tették a kemencébe, sütőbe., A kalácsok, tészták, rétesek felverése, gyúrása, húzása, a belevaló töltelék ka várása a kisebb lányok, gyermekek munkája is volt, ami számukra nagy élményt jelentett, s ma is felidézi előttük, bennük egy-egy íz, munkafolyamat az ünnepi hangulatot. A mai öregek éppen erre emlékeznek vissza legszívesebben. Bizonyos ételek — hétköznapi módon, hétköznapokon is használt nyersanyagból és közönséges mennyiségben készítve — is ünnepivé válhatnak, ha speciális társításban vagy különleges időpontban kerülnek az asz156