Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

Ünnepre való készülődés a Tiszazugban

taira. PL a böjtös aszaltszilva leves, a diós vagy mákos laska; az alma, a dió; a fürtökben eltett szőlő, az aszaltaima és -szilva karácsonykor. Ezek a csemegék a kamrában külön helyen tárolva állanak, de a gyermekek már az ünnepeket megelőző napokon nézegetik, s tudják, hogy majd előkerülve az ünnep egyik fénypontját jelentik, addig azonban tilos hozzájuk nyúlni. 5. Amint láttuk, az ünnepre való előkészületek, a hétköznapok eseményeiből tevődnek össze, mégis számos ünnep felé mutató eleme és sajátossága van ennek az időszaknak, melyek azt szolgálják, hogy az ünnep céljával, lényegével az egyén és a közösség egyaránt maradéktalanul azonosulhasson. Ezt az előkészületet ősidők óta ismerik, gyakorolják, s hivatalosan is megszervezték a keresztény (s természetesen más) egyházak. Az előkészületek ünnep szempontjából való összegyűjtése, vidékenkénti jellegzetességeinek megállapítása fontos néprajzi feladat lenne. Az ünnepek szakrális része - itt most csak az egyháziakat említjük — kanonizált, határozottan körülírt cselekményekből áll. Az ünnepekhez kapcsolódó szokásszerű, részben profán eredetű cselekmények a néprajz számára eléggé ismertek, s egyben megmutatják azt, hogy a különböző közösségek az egyházi ünnep céljaival milyen más célokat társítottak, illetve milyen eltérő szándékú egyéb cselekményeket őriztek meg idők folyamán. A „rákészülés" szerves része az ünnepeknek, de ez is mindenkor kifejezi azt, hoy milyen egy-egy közösségben az ünnep jellege, menynyire tér el a közösség szemlélete, felfogása és értékrendje az egyházitól. Vizsgálandó, hogy az ünnepi hangulat megteremtésében milyen elemek kerülnek időszakonként, vagy egy-egy társadalmi rétegnél, csoportnál túlsúlyba. Általában megfigyelhető, hogy amint az ünnepekhez közeledik egy közösség, hétre, napra, órára közelebb kerül az ünnep legjelentősebb aktusához, annál inkább működésbe lépnek az ünnep lényegét segítő elemek, s a gyakran távoli, profán jellegű cselekmények is szakrális célt szolgálnak. A Tiszazug református és később betelepedett katolikus lakossága, a felekezeti különbségek' ellenére is közei került egymáshoz, s e közeledésben éppen az ünnepekre való előkészületeknek van nagy jelentősége. Hétköznapi cselekmények átrendeződéséről lévén szó, ilyenkor az eltérő vallási előírások nem kötötték annyira őket, azonos módon készülhettek fel. Ez pedig idővel ünnepi szokásaik egymásra hatását is elősegítette. 157