Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)
A felnőtt kor szokásai a Tiszazugban
denkori intéző szabta meg, s az célszerűségre törekedett. Kijárt azonban évente egy cselédbái, egy aratóbal, aratás után áldomás, illetve a szüretkor a birkapaprikás és korlátlan italfogyasztás. Bizonyos téli munkák, főként pedig a nők tevékenysége mégis lehetővé tették, hogy közben szórakozzanak, tréfálkozzanak: zsákfoltozás, kultivátorozás, kötélcsinálás, illetve a béresek istállóbeli összejövetelei, munka után beszélgetései, kártyázásai. Megfigyelhető, hogy a jövevény, főként felvidéki, cselédek magatartása eltért azokétól, akik valamelyik tiszazugi, faluból álltak el cselédnek: amíg azok alázatos magatartást tanúsítottak, emezek még az intézőre, úrfira is kezet emeltek, ha a „becsületüket gyalázta meg" valamelyik, s vállalták a csendőri megtorlást, szolgálatuk elveszítését is. A munkán, kívül voltak a felnőtt kornak szokásai, amelyek — ugyancsak megfelelő társadalmi megoszlásban - más alaptevékenységhez kapcsolódtak. Mint jelentőset ki kell emelnünk a társadalmi tevékenységhez kötődő szokásokat. Értjük ezen azt, hogy bizonyos gazda és kisgazda, s részben a munkás rétegeknek is illett a faluközösségen belül bizonyos szerepet vállalni. Igazi gazdának az adott tekintélyt, ha ő maga vagy családjának valamelyik közeli őse „bíróviselt" személy volt. Éppen ezért ambiciózusabb családok megtettek ezért mindent, anyagiakat, kort.eskedést sem sajnálva egy-egy bíróválasztáson. Ugyancsak illett a presbitérium tagjának vagy az egyház tanácsnak tagjaként szerepelnie egy jó gazdának, még akkor is, ha különösebben nem volt vallásos. Ugyanennek a gazda öntudatnak a megnyilvánulása volt, hogy Csépán, Cibakházán, Szelevényen a katolikusok keresztet állítottak (Kanyó-kei.eszt, Czuczkereszt). s ezt a család gondozta, körmenetek alkalmával maga díszítette. Mind a katolikus, mind a református községekben az egyház segítése, alapítványok tevése fontos gesztus volt: harangvétel, harangláb felállítása (Csépa, Öcsöd), s ilyenkor az alapítvány tevő az ünnepség középpontjában állott, az ő igényes, kívánságai érvényesültek, s ez hosszú időn ái emlékezetessé tette mind a családtagot, mind az egész családot. E társadalmi szerephez tartozott a községi tanácsba való bekerülés, a XX. században alapított testületekben való vezetőségi szerepkör betöltése (Tűzoltó Egylet, Gazdakör, stb.). Ezekhez a tisztségekhez aztán bizonyos — éppen az ő gazdasági szintjüknek is megfelelő — mulatságok, alkalmankénti összejövetelek tartoztak: tűzoltóba!, vezetőságválasztás és az azt követő áldomás, bál a Hegyközségben, Legeltetési Társulatban, Gazdakörben, stb. A közéletben szereplő gazdaember elvárta, hogy temetések, körmenetek, lakodalmak stb. alkalmával megfelelő szerepet kapjon: 140
