Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)
A felnőtt kor szokásai a Tiszazugban
Általában a Tiszazug falvai alföldi viszonylatban közepesen differenciált társadalma közösségeknek minősíthetők. A mezővárosi, illetve uradalmi állapot kőzött foglal helyet az egész társadalom, s gazda - kisgazda - munkás - cseléd rétegekre oszlik. Ezek a rétegek azonban nem állanak életszínvonalukat tekintve nagyon távol egymástól, sőt éppenséggel az egyikből a másikba való átmenet meglehetősen gyakori. A mindenkori vagyoni helyzet azonban megszabja az, egyén és család helyét a társadalomban, körülírja a tevékenységi körét. A gazda réteg minden közösségben személyesen is munkát végzett. Éppen ezért a különböző társasmunkákon maga és családja, még ha cselédet is tartott, személyesen volt illő, hogy megjelenjék. Nem tehette meg, hogy fiát vagy cselédjét küldi el építkezéshez, hordáshoz. Ilyen formán maga is részese volt a munka szokásainak: étkezésnek, áldornásivásnak, mulatásnak, éneklésnek, ha erre sor került. Elvárta azonban, hogy kellő tisztelettel vegyék körül, s ha magánál szegényebb helyre ment, ott vezető, irányító, tanácsadó szerepet is vállalt, sőt, elvárta, hogy erre felkérjék. Amennyiben nem a fő helyre ültették — nála szegényebb helyen —, nem ő szedett először az ételből, nem őrá koccintottak a gazda után, esetleg előtt elsőként, akkor nemigen számíthattak máskori megjelenésére. Ha munkába hívták, általában fogattal, sőt, ha volt cselédje, cseléddel együtt ment, „megadta a módját", s nem fogadott el igás jószága táplálására takarmányt, hanem maga vitt szénát, abrakot, mert ez illett hozzá. Hívásra mindig készségesen indult, noha kicsit gondolkodott rajta: „Lássuk csak? Hát szerencséd van, éppen ráérek." Mivel a tiszazugi gazdák nem voltak vagyonosak, maguk is rászorultak a kölcsömmmkára, társasmunkára, akár saját, akár pedig náluk alacsonyabb társadalmi helyzetű emberekkel kooperálva, innen a készségesség, a mindenhová elmenés. A társadalmi státust azonban mindenkor kifejezésre kellett juttatniok. A kisgazdák munkaszervezetének legalapvetőbb formái a családi munkák mellett a társasmunkák voltak. Rá voltak utalva mások segítségére, akár kézimunkáknál, akár fogatos munkáknál. A közös, esetleg cimborában való szántás, hordás, közös kapálás, kaszálás, szőlőnyitás, metszés, szüretelés, stb. azért is fontos volt, mert az állandó, egész évi személyes munkavégzés csak a társasmunkák során lazulhatott fel, elégíthette ki ez a réteg közösségi, szórakozási igényét. Rendszerint azonos vagyonú kisgazdák, szőlő-, föld- vagy házszomszédok voltak azok, akik egymással állandó munkakapcsolatot létesítettek, elsősorban a lokalitás, másodsorban 138
