Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

úgy tűnik, teljesen elszakította a két partot egymástól. Pedig éppen a forgalomból kiesett belső tiszamenti települések jobb kapcsolata tehetné ismét elevenné e tájon az életet. Annál inkább, mert itt Űjkécske és Ókécske egyesülésébői, majd . ^fejlődéséből új város keletkezett, amelynek háttérre van szüksége. Ez a háttér a Tiszamente lehetne, beleértve a Szolnok megyei közlekedésből kikapcsolt tiszazugi, Tisza mellett fekvő településeket is. Ugyancsak hatással lehetne Csongrád és lakitelek fejlődő gazdasága is rájuk. A népi kultúra főbb jellemvonásai: A tárgyi és szellemi kultúra helye, orientációja, jellege A Tiszazug népességének magja, főként a Dél-Tiszazugban átvészelte a török időket, s természethez igazodó életmódjával, a jól bevált haszonvételekkel meghatározójává vált a később nagyobb számban betelepülő, a katolikus településekre a felvidéki részekről is érkező (vagy visszatelepülő) népességnek. Az újonnan jöttek ezt a természeti gazdálkodást folytatták, hasonultak az itt talált lakossághoz. Ez a paraszti kultúra — kisnemesek nem túl nagy számban éltek itt, több jelentős birtokosnak másutt volt birtoka központja: pl. Almássy, Bagi, Podmeniczky — rövid idő alatt magához hasonította a jövevények kultúráját is, meghatározta gazdasági tevékenységük irányát. Jó példa erre Csépa főként Nógrádból le- vagy visszaköltözött kuriális nemesi népessége, amely a jobbágyokhoz hasonló, azoktól alig különböző feltételek között rövid idő alatt „alföldi jellegűvé" változott, s csak a nyelvjárás, a katolikus vallással vagy a nemesi státussal közvetlenül összefüggő néhány vonás (szokások) tekintetében különült el. A környezettől szigetszerűen elkülönülő Tiszazug természeti viszonyokhoz igazodó ártéri gazdálkodásával, alacsonyabb szintű uradalmi gazdálkodásával messze lemaradt a szomszédos mezővárosi, kunsági gazdálkodás mögött. A lecsapoiások után a megváltozott gazdasági feltételek arra kényszerítik a Tiszazug lakóit, hogy a szemtermelést, később a szőlőművelést teljesítsék ki, igazodjanak az új feltételekhez. Megfigyelhető, hogy a földművelés tekintetében új eszközanyagát, azok formáit, terminusait a tiszazugiak elsősorban a Dél-Alföldön, kisebb mértékben a Nagy- és a Kiskunságban kiteljesedett formájában veszik át. Olykor (pl. a marokszedő kampó sokféle megnevezése) a sokirányú átvétel mutatkozik 118