Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)
A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)
per által is érintett Nagyrév központú északi rész, másik egy egykéző tiszazugi rész, amely a délnyugati községeket foglalja magába (Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszaug és Tiszasas), a harmadik az egyke által nem érintett, de szociálisan legelesettebb körzet, amelybe Csépa és Szelevény (s szerintünk az ekkor már lakott mai Cserkeszöllő területe is) beletartozott. Jellemző, hogy ez utóbbi az egyértelműen katolikus vidék. (Cserkeszöllő is). Az egykéző települések a törzsökös lakosságú református községek, s azt is tudjuk, hogy Cibakháza néhány családját leszámítva az arzénes per a református gazda családokat érintette. Nem akarunk ebből vallásra vonatkozó következtetést levonni, mert szociális probléma is, kétségtelen azonban, hogy a katolikus vallás szigorúbb erkölcsei a lakosságot nagyobb szegénysége ellenére is inkább kordában tartották. Részletesebben szólunk még arról, hogy a házasodási kapcsolatokat és orientációt a vallási viszonyok hogyan befolyásolták. A vallási viszonyoknál már vázoltuk, hogy a XIX.—XX. században jelentős a jövevények száma is a népesség alakulása szempontjából, bár a Tiszazugon belüli népességi mozgással is számolnunk kell. (A katolikus községekből való belső áttelepülés). Ha az 1852-ben itt élő 14.777 lakost száz százaléknak vesszük, akkor 1879-ben e száz százalékos szinthez képest 1879-ben 36, 1895-ben 73, 1930-ban 131, 1960-ban 154, 1980-ban 142 %-os a lakosság számának növekedése. 1960 és 1980 között a lakosság 12 %-kal csökkent. Tudnunk kell azonban, hogy e csökkenés mértékét Martfű népesség szaporodása nagymértékben ellensúlyozza. Ha Martfű lakosságát leszámítjuk (ez 1930-ban 634 fő, 1980-ban 6.787 fő), akkor az utolsó két évtizedben a Tiszazug belső, mezőgazdaságból élő vagy legalábbis mezőgazdasági tevékenységre alapozott életű lakossága nem 12, hanem 30 %-kal csökkent. A népesség XIX. század második felében való nagy felfutása majd 1960-ig tartó újabb gyarapodása minden egyke ellenére összefügg a lecsapolások, majd szőlő nyújtotta jobb életlehetőségekkel, s az 1960 utáni nagyarányú csökkenése a mezőgazdaság szerepének hanyatlásával. Tisztában kell azzal is lennünk, hogy 1960-tól jelentőssé válik az ingázók rétege, akik Martfűn, Csongrádon, Kunszentmártonban, de még távolabb is csak hétvégeken térve haza, vállaltak a Tiszazugon kívül munkát. A Tiszazug egész népe a Martfűi Cipőgyár 1950 utáni felfutásáig (1950-ben 791, 1952-ben 1.317, 1960-ban 3.514 a gyári munkások száma) szinte teljesen a mezőgazdaságból élt. Kunszentmárton ebben az időben jóformán csak kézműipart mondhat a magáénak, s nagyobb üzemet 106 I
